13. fejezet - Tragédia

Sziasztok! Köszönöm szépen a filmeket és a megjegyzéseket :) Jól elvoltam :) És köszönöm a több mint 13000 (!) megtekintést és a 69 rendszeres olvasót ! :) Igen hatvan kilenc xD
Ez a rész kicsit rövid lett és unalmas, de megmutatja az előző estét Louis szemszögéből,  és lesz benne Niall és a 'te' szemszöged is :)) Jó olvasást :)


U.I.: Mostantól találtok egy kis 'szavazást' minden fejezet után, és nem szabom meg hogy hény után jön új rész (mert szerintem az hülyeség) de azért örülnék ha lenne pár :) Köszi :)

----

Előző este...

*Louis szemszöge*

Végre befejeztük a vitázást...legalábbis mára. (Neved) tényleg nagyon sokat jelenthet neki, ha ennyire kiakadt. Na mindegy, túl fáradt vagyok a gondolkozáshoz. Inkább alszok egyet.

Elindultam felfelé a lépcsőn, és szép lassan eltántorogtam a szobámig. Jó illat volt bent, bár nem tudom miért mert körülbelül nyolc napja volt feltakarítva legutoljára. Felhúztam a ruháimat, eldobtam a sarokba, és  a fürdőszobám irányába vettem az irányt. Letusoltam, majd kivettem a szekrényemből a legfelül lévő pólót, amit véletlenül egy rajongótól kaptam, majd felvettem és bedőltem az ágyamba.

Már majdnem aludtam, amikor az ágyam végéből megszólalt a One Thing. Rohadtul megijedtem, mert hangos volt és nem is tudtam hogy mi az. Egy telefon.

- Hallo? - vettem fel az imént talált telefont.

- Végre felvetted! Gyere haza most!! - kiabáltak bele a telefonba.

- Tessék? Kivel beszélek? - értetlenkedtem, majd hangom hallatára a vonal másik végén megtorpantak.

- (Anyukád neve)-vel beszél. Megkérdezhetem hogy miért használja a lányom telefonját? - vettek kérdőre. Hogy kerül az ágyamba (neved) telefonja?? - Egyáltalán ki maga?

- Én egy barátja vagyok... - 'voltam' helyesbítettem ki magamban. - És én sem tudom hogy miért van itt a telefonja a szobában.

- A maga szobájában? Úristen csak nem.... - kezdett el idegeskedni a női hang. - Ugye tudja hogy (neved) még kiskorú?

- Mi? Persze. De mié... jaaaj nehogy félreértse a dolgot! Csak itt járt nálunk és itt hagyta véletlenül. - nyugtattam meg. Az azért vicces hogy azt hitte hogy lefeküdtünk ... - Átadjak neki valami üzenetet?

- Hát nem kell... vagyis csak annyit hogy jöjjön haza. Esetleg nem tudja hogy most merre van? - nem tudtam hogy most elmondjam az igazat hogy itt van  pár méterre tőlem, vagy hazudjak.

- Nem tudom sajnos. - hazudtam, de bűntudatom gyorsan előjött. - De holnap reggel átjön hozzánk.

- Oh értem. Akkor megadná a címét? - könnyebbült meg (neved) anyukája. Kicsit hezitáltam majd elmondtam neki a címünket, elköszöntem, leraktam és pár perc múlva már aludtam is.

Másnap....

*Niall szemszöge*

- Anya, apa mit kerestek itt??! - kiáltott fel (neved). Elfehéredett az arca, ahogy nekem is.... Ott áltunk egymás kezét fogva, amikor az ajtóban álló nő, aki ezek szerint a leendő anyósom, egy hirtelen mozdulattal elkapta (neved) másik kezét és kirántotta az ajtón.

- Mit képzeltél magadról?? Csak úgy elmész otthonról szó nélkül?? Így cserben hagysz minket?? - ordibált a nő, ami elég kellemetlenül esett a füleimnek. Láttam hogy (neved) közel áll ahhoz hogy felrobbanjon, ezért visszahúztam és belekezdtem védekező beszédembe.

- Óó, ő akart szólni, csak itt hagyta nálunk a telefonját véletlenül. És mivel a barátnőjénél aludt, nem tudta visszaszerezni a telefonját. De az ottani vezetékes telefonnal is megpróbálta felhívni magukat, csak foglalt volt, utána pedig túl késő. Most pedig csak ezért jött ide, hogy elvigye a telefonját. - mondtam szépen ütemesen, mire a szülőkön kívül mindenkinek tátva maradt a szája. Lehet hogy ügyvédi vér csorog az ereimben...

- Ééértjük... még mindig haragszunk, de már nem annyira. Legalább tudjuk hogy nem csinált semmi rosszat. - nézett rám a leendő apósom. (Neved) rám nézett, és majdnem elnevette magát. Persze, semmi rosszat... - Amúgy te ki vagy?

- Én Niall vagyok, (neved) barátja... - ahogy kimondtam az utolsó szót, megbántam. Nem kellett volna elmondanom, mert ettől csak még nagyobb bajban lesz.

*A te szemszöged*

Jaj, Niall. Az előbb még olyan hálás voltam, hogy kidumáltál, most meg ezt mondod?

- Mármint a legjobb barátom. - 'javítottam ki', mire ő meglepetten rám nézett majd bólintott mosolyogva.

- Örülök a találkozásnak Niall, de most sietnünk kell haza. - indult el anyu a kocsi felé, átsétált az autó másik oldalára és kinyitotta az ajtót. Mivel apu és én még az ajtóban álltunk, anyu egyet hátrébb lépett és épp kiáltotta volna hogy 'gyertek' de ekkor borzalmas dolog történt...

- ANYU VIGYÁZZ!! OTT JÖN EGY KOCSI!!!!

12. fejezet - Sokkoló meglepetés

Sziasztok! Húúú 11000 megtekintés? 58 rendszeres olvasó? Köszönöm szépen, erről álmodni se mertem volna!  :) Ez a rész egy kicsit rövid lett, de próbáltam még ma felrakni, úgyhogy siettem vele. Remélem azért tetszik :) Jó olvasást :)


U.I..: Az lenne a kérésem, hogy írnátok nekem jó filmeket? Már nagyon sok filmet megnéztem a szünetben, de már ötletem sincs, hogy mit is nézzek, és kezdek unatkozni :D Vígjátékokat, esetleg romantikus filmeket kérnék, de csak akkor ha nem probléma :) Köszönöm :)

-----

*A te szemszöged*

Úgy döntöttem, hogy estére ott maradok Nialléknél. Louisval azóta nem beszéltem, mióta közölte a 'botrányt'. Hogy lehet ekkor bunkó? Elmondhatta volna! Szerencsére Niallel minden elrendeződött, hosszasan megbeszéltük a dolgot, és kibékültünk. Igazából nem is rám volt mérges, hanem Louisra. Bár nem akartam, hogy veszekedjenek miattam, örültem hogy nem velem veszekszik.

Amíg a két fiú veszekedett vacsora után, én felmentem a játékterembe. Zayn nagyban játszott, Liam és Harry viszont beszélgettek. Amikor odamentem hozzájuk, aggódóan felnéztek.

- Na, hogy vannak a fiúk? - kérdezte Liam idegesen.

- Még mindig veszekszenek.... - mondtam szomorúan, amire Harry felrakta a fejét.

- Na én most már lemegyek! - pattant fel a kanapéról Hazza.
- Szerintem nem kéne... - ragadtam meg a karját, jelezve hogy ne menjen le.
- Harry, igaza van (neved)nek, most ne zavard őket. Majd lerendezik egymás közt. - erősített meg Zayn, aki azóta se hagyta abba a kockulást.
- De.... - kezdett bele Harry...
- Nincs de, fiatalember! - pattant fel Liam, és úgy kezelte Harryt mint ha az 5 éves kisfia lenne. - Ülj le a popsikádra, és várd meg a míg befejezik. Addig is, ha akarod hozok fel neked csokit, hogy csöndbe maradj. - Látva a jelenetet, majdnem elröhögtem magam, de az előzményekre tekintve nem tettem meg. Harry először vágott egy 'most szívatsz?!' arcot, majd kinyögte hogy kér csokit. Liam lement, én pedig körbesétáltam a házban. Jobban feltérképeztem a fiúk szobáját, mindenkiébe bementem. Louis szobájában sok időt töltöttem el, mert neki volt a legtöbb személyes cucca a szobájában. Gyerekkori képek, játékok, ilyesmik. Az ajtón beszűrődő hangok jelezték, hogy mennem kéne. Lou jött felfelé a lépcsőn, és szerintem most nem volt jó kedvében, úgyhogy gyors átfutottam Niall szobájába, lefeküdtem az ágyára, és vártam hogy a szoba tulajdonosa is csatlakozzon hozzám. Sokat kellett várnom, úgyhogy közben elmentem tusolni és kerestem egy pólót, amiben aludhatok. Körülbelül fél óra várakozás után végre Niall is megjelent, és kicsit meglepőpött a látványomtól.
- Mi az? - kérdeztem az arcát látván.
- Semmi, csak....nem hittem volna hogy ilyen dögös is lehet a pólóm... - nevetett fel, és pedig éreztem hogy az arcom piroslik. Megcsókolt. Megsimogattam az arcát, ettől ő pirult el. Meg szerettem volna kérdezni, hogy mit beszéltek Louisval, de nem akartam lehangolni, ezért mást kérdeztem.
- Mit csinálunk holnap? - kérdeztem, mikor mellém feküdt.
- Háát nem tudom. Amit szeretnél. - karolt át, majd nyomott egy puszit az arcomra - Hiányoztál. Nagyon.
- Te is nekem. - bújtam oda hozzá. - De most álmos vagyok. Alszunk?
- Persze, csak gyors lezuhanyzok, addig te kapcsold ki az ébresztődet, mert nem akarok korán felkelni! - indult el a fürdőszoba irányába. Azonnal engedelmeskedtem, és elkezdtem keresni a telefonomat, hogy kikapcsoljam. Csak hoyg nem volt sehol. Ááá mindegy, biztos csak a játékteremben hagytam, csak a kabátom zsebébe. De nem volt erőm megmozdulni, úgyhogy csak feküdtem tétlenül. Pár perc után már Niall is mellettem feküdt és szorosan magához ölelt. Ő nagyon hamar elaludt, gondolom eléggé kifárasztotta ez a nap. Én is kifáradtam, úgyhogy könnyen elaludtam.

Másnap....


Én ébredtem fel hamarabb, de nem volt kedvem felkelni, úgyhogy csak hallgattam Niall légzését. Nagyon megnyugtató volt. Olyan 11 körül Niall is felébredt, és kérdőn nézett rám.
- Jó reggelt, szépség! Régóta fenn vagy? - kérdezte tőlem.
- Jó reggelt! Körülbelül fél órája, de jól elvoltam. - mosolyogtam rá. Megcsókolt, majd felpattant az ágyból, és csak ekkor vettem észre hogy mi van rajta.
- Neked ez a pizsamád?! - nevettem fel. Felém fordult és sértődött arcot vágott.
- Igen. Miért, baj? - mondta gyerekes hangon.
- Nem dehogy, nekem tökre tetszik. És igazából igaza van a pólódnak. Éhes vagyok. - nevettem torkom szakadtából, majd odamentem mellé és elindultunk az étkező felé.

Épp hogy kiléptünk a szobából, megszólalt a csengő. Niall már indult volna kinyitni az ajtót, de Liam felkiabált, hogy 'Majd én nyitom'. Szépen lassan mentünk a konyha felé, a lépcső tetején voltunk amikor Liam ismét felkiabált.

- (Neved) téged keresnek! - mondta Liam. Mi? Engem? A fiúk házában? Vajon ki? Lefutottam a bejárai ajtóhoz és ott lesokkolódtam.

- Anya, apa , mit kerestek itt??!

Sajnos ma nem volt időm, úgyhogy csak a fele van meg a következő résznek :( Tudom, hogy mára ígértem, de ha most gyorsan összecsapnám, nem lenne jó. És szerintem inkább késsen egy kicsit és legyen jó....vagy nem? Annyira sajnálom! Megpróbálom holnap felrakni! Tudom, hogy most csalódtatok bennem, de tényleg szívből sajnálom! :(((

11. fejezet - A baj

Sziasztok! Túl vagyunk a 9000 megtekintésen! Wááá :D Itt az új rész, remélem tetszik, ha igen jelezzétek egy megjegyzéssel :) Jó olvasást :)

-------

*Niall szemszöge*

Amikor reggel felkeltem, Zayn és Harry a játékteremben volt, de nem játszottak, csak beszélgettek. Liam pedig elment Danielle-hez, mert már rég találkoztak. Olyan jó nekik, én is olyan kapcsolatban akarok élni, mint amilyenbe ők vannak. Minden nyugodt, nincsenek -olyan gyakran- viták, de ha vannak is, nem nagyon komolyak. És itt van az én 'kapcsolatom' (neved)-el, amit igazából nem nagyon értek. Mármint.....egyáltalán együtt voltunk? Vagy csak bebeszéltem magamnak? Tetszek vagy tetszettem neki? Ááá, olyan hülye vagyok!
Itt sajnáltatom magam, és igazából már magamat is idegesítem. Lehetséges ez?
Már tudom, hogy miért vagyok ennyire szétszórt.
Éhes vagyok.

Gyors leszaladtam a konyhába, de előtte beköszöntem a fiúknak.
- Reggelt, fiúk! - kiáltottam be hozzájuk kicsit kapkodva, mert már indultam is volna kajálni, de a válaszuk miatt visszafordultam.
- Cső! Nem láttad Louist? Nem találjuk sehol sem.... - mondta Harry kicsit aggódva, ami meglepett, mert általában poénosra veszi ezt a témát, mert pontosan tudja hol van. De most hallatszott a hangján, hogy nem viccel.
- Öööö, nem. Tuti, hogy nem csak szórakozik? -kérdeztem, mert ismerem Lout és tudom, hogy gyakran szívat minket ezzel.
- Tuti. Már előjött volna...de lehet, hogy csak elment egy sétára. - szólalt meg most Zayn, de Harry azonnal reagált.
- De már több mint 3 órája nincs itthon! - tört ki végül Hazza.
- Nyugi, haver! Louis már felnőtt, tud magára vigyázni! - a felnőtt szón kicsit felnevettünk, majd a fiúk bólintottak egyet, én pedig végre a konyha irányába vettem az utamat.
Teletömtem a bendőmet, utána bedőltem a nappaliban lévő hatalmas TV elé, és az ölembe vettem a laptopom. Megnéztem a Twitterem, aztán megnéztem, hogy milyen pletykákat terjesztenek rólunk. Néha vicces elolvasni, hogy milyen hülyeségeket találnak ki a rajongóink, de ezek általában nem zavarnak, mert ezek is csak azt mutatják, hogy foglalkoznak velünk.

*A te szemszöged*

Louis azt mondta, hogy körülbelül fél óra az út a házig. Már vagy 10 perce kocsikáztunk, amikor egy nagy puffanást hallottam. A motorház alól füst kezdett el felszivárogni, majd a kocsi egyre lassabb lett, végül teljesen leállt.
- Basszus! Ezt nem hiszem el! - kiabált Louis, amitől nagyon lesokkolódtam, mert még soha de soha nem láttam mérgesnek. - Nemrég vettem, és most elszaródik! Ezt rohadtul nem hiszem el!
- Nyugalom, nem lesz baj. - vettem elő a legmegnyugtatóbb hangom.
- Hogyhogy nem lesz baj? Lerobbantunk! Itt ragadtunk! És valószínűleg a rajongók is lassan megtudják, hogy itt vagyunk és idejönnek. - Lou még mindig kiabált, ami már zavart.
- Te velem ne kiabálj! És nem lesz semmi! Kihívom a szerelőt, megjavítja a kocsidat, és max egy óra múlva otthon leszünk. Mármint nálatok. - már én is kiabáltam, de úgy látszik, hogy hatott, mert Louis megtorpant a hangom ereje miatt.

*Louis szemszöge*

Lesokkolódtam. (Neved) nagyon dögös volt, amikor kiabált. Ez elterelte a gondolataimat a lerobbant kocsimról. (Neved) gyorsan magához kapta telefonját, és tárcsázta az autómentők számát. Fogalmam sincs, hogy honnan tudta, mert neki még kocsija sem volt, de nem törődtem vele, az volt a lényeg, hogy jönnek a szerelők.
Kiszálltunk a kocsiból, és megnéztük a füst forrását. (Neved) el volt foglalva a motor feltérképezésével, én viszont azt figyeltem, hogy észrevett-e valaki minket. Pechemre épp egy csapat lány sétálgatott az utcán. Odaszökkentem (neved) mellé, és a derekánál fogva toltam a kocsi ajtaja irányába. El akartam kerülni a pletykákat, ezért próbáltam minél hamarabb eltüntetni (neved)-et a rajongók szeme elől.
De késő volt. Észre vettek minket, és le is fotóztak. Azonnal elkezdték nyomogatni a telefonjukat, gondolom feltöltötték az újonnan készített képeket. Basszus, pont ez akartam rohadtul elkerülni!
Miután eltették a készülékeiket, odarohantak hozzánk, illetve hozzám, és bombáztak a kérdéseikkel...

- Hogy hívják a barátnőd?
- Mióta vagytok együtt?
- Csinálunk egy közös képet?
- Adsz egy autogramot?
- Ugye nem baj, hogy raktunk föl rólatok egy képet? Olyan cukik vagytok együtt!

Ezt ne. Ne mond, hogy azt írták, hogy van barátnőm. És van bizonyítékuk is. Ó ne.

*Pár óra múlva*

Pár perc múlva megérkezünk a házunkhoz, de még nem mondtam el (neved)nek a képes dolgot. Nem kell tudnia. Úgyse lesz belőle nagy ügy, csak néhány lökött rajongó csinált néhány képet. Az semmi. Ugye?

*A te szemszöged*

Amikor megérkeztünk, azonnal rohantam be a házba, hogy beszéljek Niallel. Már annyira hiányzik! Louis szorosan mögöttem jött, de nem zavart mert csak Niallre koncentráltam. A nappaliban volt.

- Niall! -kiáltottam fel, amikor beértem én is a nappaliba.
- Mit akarsz? - mondta mérgesen. Nem erre számítottam. Most mi van?
- Louis, hogy tehetted ezt? Hogy voltál erre képes? Tudod, hogy milyen sokat jelent nekem (neved) ! Mekkora egy bunkó vagy! - ordibált Louisra. Na jó, most már tényleg nem értem, hogy mi történik.
- Nem én tehetek róla! Én csak segíteni akartam, de a rajongók....össze-vissza beszélnek! Nem történt semmi! Hidd el haver! - kiabált vissza Louis. Nem értettem semmit.
- Valaki elmondaná, hogy mi a szar folyik itt? - ordítottam már én is, ma már másodjára.
- Az, hogy az arcomba hazudtál! Azt mondtad, hogy azért nem beszélsz velem mert megbántottalak...aha, persze. És én még el is hittem. - mondta lenézően Niall.
- Mert mi másért? - értetlenkedtem.
- Mert szereted Louist! - mondta szinte suttogva Niall. A hangerő váltása drámaivá tette az egész jelenetet.
- Hát te hülye vagy! Én?! Én téged szeretlek! Ezért vagyok most itt! Louis meg csak azért jött el, hogy rábeszéljen, hogy bocsássak meg neked! - mondtam magyarázkodóan.
- Igen? Akkor miért van tele az egész net a ti 'romantikus' képeitekkel?! - förmedt rám Niall, de legalább már nem kiabált.
- Te meg miről beszélsz? - kezdett összeállni a kép, de nem teljesen. - Louis, elmagyaráznád?
- Hát, tudod, amikor lerobbantunk....volt pár rajongó akik lekaptak minket....és valószínűleg a kávézónál is.... - mondta csendesen Lou.
- És ezt miért nem mondtad?! - kiabáltam most Louisra, és közel álltam ahhoz hogy megüssem. De végül leállítottam magam, és bocsánatkérően fordultam Niall felé. - Annyira sajnálom! Esküszöm, én nem tudtam semmiről! És én TÉGED szeretlek! Nem Louist! Meg tudsz nekem bocsájtani?

Pár másodpercig csönd volt, amitől nagyon ideges lettem. De amikor Niall megsimogatta az arcom és megcsókolt, hatalmas kő esett le a szívemről. Végül a fülembe súgta:

'Persze, hogy megbocsájtok. Nem a te hibád volt. Szeretlek.'

10. fejezet - Találka Boobear-rel

Sziasztok! Már most mondom, hogy a következő rész ütős lesz, de ezt még haggyuk... Most inkább olvassátok ezt a részt, remélem tetszik! Ha igen, jelezzétek egy megjegyzéssel (nem kell sokat írni, csak pár szót, és NEM CSAK POZITÍVAKAT várok :) Jó olvasást! :)


-----


*Louis szemszöge*


(Neved): Induljunk! De amúgy hova megyünk?
Én: Hát gondoltam mivel még reggel van...
(Neved): Louis, 11 óra van...
Én: Az nekem reggel! Szóóval mivel reggel van, ezért elmehetnénk egy kávézóba és megbeszélhetnénk a dolgot.


(Neved): A dolgot?
Én: Igen, a dolgot.
(Neved): Milyen dolgot?
Én: Hát azt.
(Neved): Jaj, Louis! Ne szórakozz velem! *nevetett, úgyhogy láttam hogy élvezi a hülyeségem*
Én: Majd a kávézóban megtudod, kisasszony! Aki kíváncsi, hamar megöregszik!
(Neved): Szóval ezért vagy te a legidősebb a bandában... *kinevetett, mire én megjátszottam a sértődött kisfiút, amit ismét imádott*
Én: Ne piszkáj máj! Olan gonyosz vad! De most komolyan. Van kedved jönni?
(Neved): Persze, menjünk.


Beültünk a kocsimba és elvittem a Starbucks-ba. Az úton végig nevettünk, minden viccemen nevetett, bár most tényleg elememben voltam. Harry büszke lenne. Amikor odaértünk vettünk két kávét és leültünk egy asztalhoz, egymással szembe.


(Neved): Szóval miről akartál beszélni?
Ekkor eszembe jutott, hogy miért is vagyunk itt. Nem azért, hogy jól érezem magam (neved)-el. Niall miatt. Össze kell őket hozzam. Muszáj.
Én: Háááát...őőő..izéé...tudooood, hallottam hogy volt egy kis vitátok...
(Neved): Mi?
Én: ...Niallel...
Arcáról lefagyott a mosoly.
(Neved): Ezt nem hiszem el. Már értem miért vagy ilyen kedves velem. Ő küldött?
Én: Nem, dehogy! Magamtól jöttem! Ő nem is tud róla. Csak tudod...rossz volt azt látni, hogy mennyire szenved....
(Neved): Szenved? És miért is ?
Én: Hiányzol neki. Mármint... azt hiszi hogy elvesztett végleg és ebbe belehal. De ez nem így van ugye?
(Neved) nem válaszolt, de láttam hogy gondolkozik magában.
Én: Érzel valamit Niall iránt?
(Neved): Hát persze! Ő az álompasim!
Áucs...
Én: Ééértem. És meg tudsz neki bocsájtani?
(Neved): Nem tudom...
Én: Hidd el nekem, Niall nagyon rendes és mindig jól bánik a lányokkal! Csak legutóbb....á ezt inkább haggyuk...
(Neved): Mi? Legutóbb mi? Mond el Louis!
Én: Nem. Majd Niall elmondja, ha akarja. És ha tényleg kedveled, akkor megérted ezt, és azt is hogy nem akart megbántani csak stresszes volt, és szerencsétlenségedre rajtad vezette le.
(Neved): Megértem. Köszönöm Louis , hogy eljöttél velem és megbeszéltük.
Én: Akkor kibékültök?
(Neved): Hát ez tőle is függ...
Én: Ezaz! Király vagyok! El sem tudod képzelni, hogy mennyire fog örülni!
Felugrottam a székről és örömtáncot jártam, de belül kicsit fájt.
(Neved): Haha, Louis. Most már elég lesz! *mondta fuldokolva a röhögéstől* Szerinted most is beszélhetnék vele?
Én: Természetesen! Valószínűleg alszik. Vagy eszik. Mindegy, az a lényeg hogy otthon van. Elvigyelek hozzánk?
(Neved): Megtennéd?
Én: Pörszö. *mondtam olyan arcot vágva ami azt sugallja hogy 'én vagyok a király'* Gyere, menjünk.
Nevetve elindultunk kifelé, ahol már nagyobb tömeg volt, de gondoltam azért mert közeleg az ebégidő és mindenki megy ebédelni vagy mittomén. Úgy tűnt (neved)-nek nem tűnt föl, úgyhogy biztos csak én fújom fel. Amíg sétáltunk a kocsimhoz láttam pár kíváncsi szempárt, pár villanást, de ezt annak könyveltem el, hogy biztos felismertek. Na mindegy, beszálltunk az autóba,és már mentünk is a házunk felé...