12. fejezet - Sokkoló meglepetés

Sziasztok! Húúú 11000 megtekintés? 58 rendszeres olvasó? Köszönöm szépen, erről álmodni se mertem volna!  :) Ez a rész egy kicsit rövid lett, de próbáltam még ma felrakni, úgyhogy siettem vele. Remélem azért tetszik :) Jó olvasást :)


U.I..: Az lenne a kérésem, hogy írnátok nekem jó filmeket? Már nagyon sok filmet megnéztem a szünetben, de már ötletem sincs, hogy mit is nézzek, és kezdek unatkozni :D Vígjátékokat, esetleg romantikus filmeket kérnék, de csak akkor ha nem probléma :) Köszönöm :)

-----

*A te szemszöged*

Úgy döntöttem, hogy estére ott maradok Nialléknél. Louisval azóta nem beszéltem, mióta közölte a 'botrányt'. Hogy lehet ekkor bunkó? Elmondhatta volna! Szerencsére Niallel minden elrendeződött, hosszasan megbeszéltük a dolgot, és kibékültünk. Igazából nem is rám volt mérges, hanem Louisra. Bár nem akartam, hogy veszekedjenek miattam, örültem hogy nem velem veszekszik.

Amíg a két fiú veszekedett vacsora után, én felmentem a játékterembe. Zayn nagyban játszott, Liam és Harry viszont beszélgettek. Amikor odamentem hozzájuk, aggódóan felnéztek.

- Na, hogy vannak a fiúk? - kérdezte Liam idegesen.

- Még mindig veszekszenek.... - mondtam szomorúan, amire Harry felrakta a fejét.

- Na én most már lemegyek! - pattant fel a kanapéról Hazza.
- Szerintem nem kéne... - ragadtam meg a karját, jelezve hogy ne menjen le.
- Harry, igaza van (neved)nek, most ne zavard őket. Majd lerendezik egymás közt. - erősített meg Zayn, aki azóta se hagyta abba a kockulást.
- De.... - kezdett bele Harry...
- Nincs de, fiatalember! - pattant fel Liam, és úgy kezelte Harryt mint ha az 5 éves kisfia lenne. - Ülj le a popsikádra, és várd meg a míg befejezik. Addig is, ha akarod hozok fel neked csokit, hogy csöndbe maradj. - Látva a jelenetet, majdnem elröhögtem magam, de az előzményekre tekintve nem tettem meg. Harry először vágott egy 'most szívatsz?!' arcot, majd kinyögte hogy kér csokit. Liam lement, én pedig körbesétáltam a házban. Jobban feltérképeztem a fiúk szobáját, mindenkiébe bementem. Louis szobájában sok időt töltöttem el, mert neki volt a legtöbb személyes cucca a szobájában. Gyerekkori képek, játékok, ilyesmik. Az ajtón beszűrődő hangok jelezték, hogy mennem kéne. Lou jött felfelé a lépcsőn, és szerintem most nem volt jó kedvében, úgyhogy gyors átfutottam Niall szobájába, lefeküdtem az ágyára, és vártam hogy a szoba tulajdonosa is csatlakozzon hozzám. Sokat kellett várnom, úgyhogy közben elmentem tusolni és kerestem egy pólót, amiben aludhatok. Körülbelül fél óra várakozás után végre Niall is megjelent, és kicsit meglepőpött a látványomtól.
- Mi az? - kérdeztem az arcát látván.
- Semmi, csak....nem hittem volna hogy ilyen dögös is lehet a pólóm... - nevetett fel, és pedig éreztem hogy az arcom piroslik. Megcsókolt. Megsimogattam az arcát, ettől ő pirult el. Meg szerettem volna kérdezni, hogy mit beszéltek Louisval, de nem akartam lehangolni, ezért mást kérdeztem.
- Mit csinálunk holnap? - kérdeztem, mikor mellém feküdt.
- Háát nem tudom. Amit szeretnél. - karolt át, majd nyomott egy puszit az arcomra - Hiányoztál. Nagyon.
- Te is nekem. - bújtam oda hozzá. - De most álmos vagyok. Alszunk?
- Persze, csak gyors lezuhanyzok, addig te kapcsold ki az ébresztődet, mert nem akarok korán felkelni! - indult el a fürdőszoba irányába. Azonnal engedelmeskedtem, és elkezdtem keresni a telefonomat, hogy kikapcsoljam. Csak hoyg nem volt sehol. Ááá mindegy, biztos csak a játékteremben hagytam, csak a kabátom zsebébe. De nem volt erőm megmozdulni, úgyhogy csak feküdtem tétlenül. Pár perc után már Niall is mellettem feküdt és szorosan magához ölelt. Ő nagyon hamar elaludt, gondolom eléggé kifárasztotta ez a nap. Én is kifáradtam, úgyhogy könnyen elaludtam.

Másnap....


Én ébredtem fel hamarabb, de nem volt kedvem felkelni, úgyhogy csak hallgattam Niall légzését. Nagyon megnyugtató volt. Olyan 11 körül Niall is felébredt, és kérdőn nézett rám.
- Jó reggelt, szépség! Régóta fenn vagy? - kérdezte tőlem.
- Jó reggelt! Körülbelül fél órája, de jól elvoltam. - mosolyogtam rá. Megcsókolt, majd felpattant az ágyból, és csak ekkor vettem észre hogy mi van rajta.
- Neked ez a pizsamád?! - nevettem fel. Felém fordult és sértődött arcot vágott.
- Igen. Miért, baj? - mondta gyerekes hangon.
- Nem dehogy, nekem tökre tetszik. És igazából igaza van a pólódnak. Éhes vagyok. - nevettem torkom szakadtából, majd odamentem mellé és elindultunk az étkező felé.

Épp hogy kiléptünk a szobából, megszólalt a csengő. Niall már indult volna kinyitni az ajtót, de Liam felkiabált, hogy 'Majd én nyitom'. Szépen lassan mentünk a konyha felé, a lépcső tetején voltunk amikor Liam ismét felkiabált.

- (Neved) téged keresnek! - mondta Liam. Mi? Engem? A fiúk házában? Vajon ki? Lefutottam a bejárai ajtóhoz és ott lesokkolódtam.

- Anya, apa , mit kerestek itt??!