11. fejezet - A baj

Sziasztok! Túl vagyunk a 9000 megtekintésen! Wááá :D Itt az új rész, remélem tetszik, ha igen jelezzétek egy megjegyzéssel :) Jó olvasást :)

-------

*Niall szemszöge*

Amikor reggel felkeltem, Zayn és Harry a játékteremben volt, de nem játszottak, csak beszélgettek. Liam pedig elment Danielle-hez, mert már rég találkoztak. Olyan jó nekik, én is olyan kapcsolatban akarok élni, mint amilyenbe ők vannak. Minden nyugodt, nincsenek -olyan gyakran- viták, de ha vannak is, nem nagyon komolyak. És itt van az én 'kapcsolatom' (neved)-el, amit igazából nem nagyon értek. Mármint.....egyáltalán együtt voltunk? Vagy csak bebeszéltem magamnak? Tetszek vagy tetszettem neki? Ááá, olyan hülye vagyok!
Itt sajnáltatom magam, és igazából már magamat is idegesítem. Lehetséges ez?
Már tudom, hogy miért vagyok ennyire szétszórt.
Éhes vagyok.

Gyors leszaladtam a konyhába, de előtte beköszöntem a fiúknak.
- Reggelt, fiúk! - kiáltottam be hozzájuk kicsit kapkodva, mert már indultam is volna kajálni, de a válaszuk miatt visszafordultam.
- Cső! Nem láttad Louist? Nem találjuk sehol sem.... - mondta Harry kicsit aggódva, ami meglepett, mert általában poénosra veszi ezt a témát, mert pontosan tudja hol van. De most hallatszott a hangján, hogy nem viccel.
- Öööö, nem. Tuti, hogy nem csak szórakozik? -kérdeztem, mert ismerem Lout és tudom, hogy gyakran szívat minket ezzel.
- Tuti. Már előjött volna...de lehet, hogy csak elment egy sétára. - szólalt meg most Zayn, de Harry azonnal reagált.
- De már több mint 3 órája nincs itthon! - tört ki végül Hazza.
- Nyugi, haver! Louis már felnőtt, tud magára vigyázni! - a felnőtt szón kicsit felnevettünk, majd a fiúk bólintottak egyet, én pedig végre a konyha irányába vettem az utamat.
Teletömtem a bendőmet, utána bedőltem a nappaliban lévő hatalmas TV elé, és az ölembe vettem a laptopom. Megnéztem a Twitterem, aztán megnéztem, hogy milyen pletykákat terjesztenek rólunk. Néha vicces elolvasni, hogy milyen hülyeségeket találnak ki a rajongóink, de ezek általában nem zavarnak, mert ezek is csak azt mutatják, hogy foglalkoznak velünk.

*A te szemszöged*

Louis azt mondta, hogy körülbelül fél óra az út a házig. Már vagy 10 perce kocsikáztunk, amikor egy nagy puffanást hallottam. A motorház alól füst kezdett el felszivárogni, majd a kocsi egyre lassabb lett, végül teljesen leállt.
- Basszus! Ezt nem hiszem el! - kiabált Louis, amitől nagyon lesokkolódtam, mert még soha de soha nem láttam mérgesnek. - Nemrég vettem, és most elszaródik! Ezt rohadtul nem hiszem el!
- Nyugalom, nem lesz baj. - vettem elő a legmegnyugtatóbb hangom.
- Hogyhogy nem lesz baj? Lerobbantunk! Itt ragadtunk! És valószínűleg a rajongók is lassan megtudják, hogy itt vagyunk és idejönnek. - Lou még mindig kiabált, ami már zavart.
- Te velem ne kiabálj! És nem lesz semmi! Kihívom a szerelőt, megjavítja a kocsidat, és max egy óra múlva otthon leszünk. Mármint nálatok. - már én is kiabáltam, de úgy látszik, hogy hatott, mert Louis megtorpant a hangom ereje miatt.

*Louis szemszöge*

Lesokkolódtam. (Neved) nagyon dögös volt, amikor kiabált. Ez elterelte a gondolataimat a lerobbant kocsimról. (Neved) gyorsan magához kapta telefonját, és tárcsázta az autómentők számát. Fogalmam sincs, hogy honnan tudta, mert neki még kocsija sem volt, de nem törődtem vele, az volt a lényeg, hogy jönnek a szerelők.
Kiszálltunk a kocsiból, és megnéztük a füst forrását. (Neved) el volt foglalva a motor feltérképezésével, én viszont azt figyeltem, hogy észrevett-e valaki minket. Pechemre épp egy csapat lány sétálgatott az utcán. Odaszökkentem (neved) mellé, és a derekánál fogva toltam a kocsi ajtaja irányába. El akartam kerülni a pletykákat, ezért próbáltam minél hamarabb eltüntetni (neved)-et a rajongók szeme elől.
De késő volt. Észre vettek minket, és le is fotóztak. Azonnal elkezdték nyomogatni a telefonjukat, gondolom feltöltötték az újonnan készített képeket. Basszus, pont ez akartam rohadtul elkerülni!
Miután eltették a készülékeiket, odarohantak hozzánk, illetve hozzám, és bombáztak a kérdéseikkel...

- Hogy hívják a barátnőd?
- Mióta vagytok együtt?
- Csinálunk egy közös képet?
- Adsz egy autogramot?
- Ugye nem baj, hogy raktunk föl rólatok egy képet? Olyan cukik vagytok együtt!

Ezt ne. Ne mond, hogy azt írták, hogy van barátnőm. És van bizonyítékuk is. Ó ne.

*Pár óra múlva*

Pár perc múlva megérkezünk a házunkhoz, de még nem mondtam el (neved)nek a képes dolgot. Nem kell tudnia. Úgyse lesz belőle nagy ügy, csak néhány lökött rajongó csinált néhány képet. Az semmi. Ugye?

*A te szemszöged*

Amikor megérkeztünk, azonnal rohantam be a házba, hogy beszéljek Niallel. Már annyira hiányzik! Louis szorosan mögöttem jött, de nem zavart mert csak Niallre koncentráltam. A nappaliban volt.

- Niall! -kiáltottam fel, amikor beértem én is a nappaliba.
- Mit akarsz? - mondta mérgesen. Nem erre számítottam. Most mi van?
- Louis, hogy tehetted ezt? Hogy voltál erre képes? Tudod, hogy milyen sokat jelent nekem (neved) ! Mekkora egy bunkó vagy! - ordibált Louisra. Na jó, most már tényleg nem értem, hogy mi történik.
- Nem én tehetek róla! Én csak segíteni akartam, de a rajongók....össze-vissza beszélnek! Nem történt semmi! Hidd el haver! - kiabált vissza Louis. Nem értettem semmit.
- Valaki elmondaná, hogy mi a szar folyik itt? - ordítottam már én is, ma már másodjára.
- Az, hogy az arcomba hazudtál! Azt mondtad, hogy azért nem beszélsz velem mert megbántottalak...aha, persze. És én még el is hittem. - mondta lenézően Niall.
- Mert mi másért? - értetlenkedtem.
- Mert szereted Louist! - mondta szinte suttogva Niall. A hangerő váltása drámaivá tette az egész jelenetet.
- Hát te hülye vagy! Én?! Én téged szeretlek! Ezért vagyok most itt! Louis meg csak azért jött el, hogy rábeszéljen, hogy bocsássak meg neked! - mondtam magyarázkodóan.
- Igen? Akkor miért van tele az egész net a ti 'romantikus' képeitekkel?! - förmedt rám Niall, de legalább már nem kiabált.
- Te meg miről beszélsz? - kezdett összeállni a kép, de nem teljesen. - Louis, elmagyaráznád?
- Hát, tudod, amikor lerobbantunk....volt pár rajongó akik lekaptak minket....és valószínűleg a kávézónál is.... - mondta csendesen Lou.
- És ezt miért nem mondtad?! - kiabáltam most Louisra, és közel álltam ahhoz hogy megüssem. De végül leállítottam magam, és bocsánatkérően fordultam Niall felé. - Annyira sajnálom! Esküszöm, én nem tudtam semmiről! És én TÉGED szeretlek! Nem Louist! Meg tudsz nekem bocsájtani?

Pár másodpercig csönd volt, amitől nagyon ideges lettem. De amikor Niall megsimogatta az arcom és megcsókolt, hatalmas kő esett le a szívemről. Végül a fülembe súgta:

'Persze, hogy megbocsájtok. Nem a te hibád volt. Szeretlek.'