14. fejezet - Hírek

Sziasztok! 
Először is szeretném megköszönni Noricii-nek a blog teljesen új kinézetét! Mit gondoltok róla? :)
Másodsorban itt van az új rész, remélem tetszik :) Jó olvasást ! :) xx

----

*A te szemszöged*

Már 5 napja itt vagyunk a kórházban. Anya elég rosszul néz ki. Az orvosok mesterséges kómában tartják, mert ha most fent lenne, nem bírná elviselni a fájdalmat. Mindkét lába több helyen eltört, és pár bordája is. A kezei épségben vannak, de még felülni se tud. Bár ezt még nem próbáltuk ki, mert amióta elütötte az az autó, nem 'ébredt fel'. Elméletileg nincs rendes kómában, aminek hihetetlenül örülök, de éreztem kicsi bizonytalanságot a főorvos hangjában.
A fiúk nagyon aranyosak voltak, azonnal elvittek minket a kórházba és azóta is benéznek néha. Niall mindennap itt van minimum 3 órát, hogy ne érezzem magam rosszul.

20:56 van. Niall nemrég érkezett meg, de még nem jött be hozzám. Beszélgetett kicsit apával, és mesélt a 'barátságunkról'. Igen, még mindig nem vallottuk be a szüleimnek az igazat. Ilyenkor adok hálát az Istennek hogy ők nem szoktak netezni, mert akkor már valószínűleg rég rájöttek volna a titkaimra.
Twitteren sikerült tisztázni, hogy én nem Louis barátnője vagyok, csak egy jó barát. Először nehezen hitték el, de végül beadták a derekukat a rajongók és elvetették a témát.
Niall megbeszélte apuval, hogy ő majd itt marad velem, és ő hazamehet. Ezért nagyon hálás voltam neki, mert apu már napok óta nem ment el anyu elől. Igazából nem értem hogy miért aggódunk érte ennyire, de szerintem ez természetes. Főleg úgy, hogy ez az első ilyen nagyobb baleset a családban.
Na meg persze azért is hálás voltam, hogy ott van nekem. És így több időt tudtunk együtt tölteni.
- Hogy van? - kérdezte Niall, miután odajött hozzám végre, és megölelt hátulról.
- Háát.... kicsit jobban. - fordultam meg, így arcom szemben volt az ő arcával.
- És TE hogy vagy? - ölelt meg most előröl, majd megpróbált megcsókolni de én eltoltam magamtól.
- Megláthatnak! Nem kéne nyilvánosan csókolózni. Hidd el nekem, tanultam a Louisos ügyből. A pletyka sosem jó annak akiről szól. - válaszoltam értetlenkedő fejére. - Amúgy meg nagyon fáradtan. Nem bírom már én ezt a sok rettenetet.
- Ahhhha... - kezdett el hátra felé lépkedni Niall.
- Mi az? - értetlenkedtem. Niall ledobta magát a szobában lévő kanapéra.
- Tudod... áá inkább hagyjuk, elég bajod van neked most is... - kezdett bele, majd legyintett egyet.
- Na ha már belekezdtél, akkor mondjad. - kérleltem.
- Na jó, de előre mondom hogy nem fog tetszeni...

*Niall szemszöge*

- Szóval mint tudod, mi itt turnéztunk Amerikában, de a turnénak vége... - mondtam lassan.
- Ezzel mit akarsz mondani?
- Azt hogy mivel vége van... ezért.... - láttam a kíváncsiságot (neved) arcán.
- Nyögd már ki végre az istenit!
- Ezért vissza kell mennünk Angliába... - mondtam ki végül fájdalmasan.

(Neved) lefagyott. Arcából kiment minden élet, olyan színe volt mint a mellette lévő hófehérre festett falnak. Azonnal felpattantam és magamhoz szorítottam. De cselekedetem nem épp azt a reakciót váltotta ki mint amire számítottam. Ahelyett hogy az arcát a mellkasomba temesse és könnyezzen, elkezdte ütögetni a felsőtestem és elkezdett sírni.
- Ezt nem teheted velem! Az életem épp széthullik, és még te is itt hagysz! Ezt komolyan nem hiszem el! - zokogott (neved), majd egyszer csak összerogyott. Én azonnal utána kaptam, de ő a földön akart lenni. Leültem hát mellé. Annyira rossz volt őt így látni. Könnyei csak úgy záporoztak, ami belőlem is ezt váltotta ki. Eddig sikerült tartanom magam, de látván őt, a szerelmemet sírni, megtörte a jeget.

Ott ültünk a sötét kórszobában a földön több mint 10 percig, és csak öleltük egymást.
- Nem akarom hogy elmenj! Az túl sok lenne nekem! Kérlek, maradj itt Los Angelesben! - szipogott (neved), miután kisebb-nagyobb sikerekkel lenyugtattam.
- De muszáj! Koncertjeink lesznek Angliában, és azokat nem hagyhatom ki sajnos. De ha tehetném, itt maradnék veled.
- És akkor mikor látlak újra? - nézett rám (neved) a gyönyörűszép szemeivel.
- Pár hét, és lesz egy kis szabadságunk. Első dolgom lesz meglátogatni. - simogattam meg haját.
- És mikor utaztok?
- Két nap múlva, ezért azt gondoltam hogy ezt a két napot veled tölteném, ha te is szeretnéd... - mosolyogtam rá, és neki azonnal felcsillant a szeme.
- Persze hogy szeretném! De most álmos vagyok, aludjunk.

Lefeküdtünk a kanapéra, ahol az előbb ültem, és nagyon gyorsan el is aludtunk.

Másnap (neved) apukája ébresztett minket, de szerencsére reggel már nem voltunk annyira összebújva, úgyhogy nem sejtett semmit. Átvette a helyünket, és mondta hogy nyugodtan elmehetünk szórakozni.

Először is elvittem (neved)-et egy bevásárlóközpontba és ott szereztünk neki pár új ruhát, bár megtiltotta hogy vegyek neki valami, én mégis vettem. Utána beültünk egy kávézóba, és ott beszélgettünk. Minden bajunk elmúlt, amíg együtt voltunk, és ez nagyon de nagyon fog hiányozni. És persze az a sok nevetés is.

*A te szemszöged*

Több óra beszélgetés után azon kaptuk magunkat, hogy már sötétedik, úgyhogy visszamentünk a kórházba. Bár nem csináltunk semmi különlegeset vagy ilyesmit, remekül éreztük magunkat. Legalábbis én biztos.

Niall megint ott maradt velem a kórházba egészen addig, amíg el nem aludtam. De valószínűleg utána hazament, mert reggel már nem volt ott. Apa mondta hogy beszélt Niallel és hogy azt üzeni hogy találkozzunk 10kor náluk. Örültem hogy még láthatom a többieket is, de főleg Niallert. Apa elvitt kocsival, ami meglepő mert azt hittem nem kedveli Niall, azért mert 'megvadított' vagy hogy is mondta Anyu....

Mikor odaértem, a fiúk azonnal körbepuszilgattak, és mondták hogy hiányozni fogok nekik, még Louis is, ami ismét meglepő volt. Körülbelül 20 percet voltunk a házban, utána már mentünk is tovább.

Sétálgattunk a városban, elmentünk a HOLLYWOOD felirathoz és felidéztük a kevés, de tökéletes emlékeinket. Hihetetlen hogy ilyen kevés idő alatt mennyire meg lehet szeretni valakit.

A városban poénból vettem Niallnek egy kis amerikai zászlót. Nagyon tetszett neki, egész délután azzal járkált minden fele. 

Kezdett sötétedni, úgyhogy mondtam Niallnek hogy vissza kéne mennem.

- Hova kéne menned? - értetlenkedett.

- Hát haza. Mármint anyuhoz. Aludni. - mondtam egyszerűen.

- Apukád nem mondta hogy megengedte hogy nálunk aludj?

- Tényleg?? Nem, nem mondta. De.... hogy hogy?? - öleltem meg örömömben.

- Hát miután elaludtál beszélgettünk egy kicsit és elmondtam neki hogy holnap hazamegyünk, úgyhogy azt mondta hogy megérdemled hogy pár napot a legjobb barátaiddal tölts. - mondta mosolyogva, de a legjobb barátnál kicsit felnevetett.

- Te hihetetlen vagy! Imádlak! - ugrottam a nyakába.

- Én is imádlak. - szorított magához, majd elindultunk a házuk felé az éjszakába.

13. fejezet - Tragédia

Sziasztok! Köszönöm szépen a filmeket és a megjegyzéseket :) Jól elvoltam :) És köszönöm a több mint 13000 (!) megtekintést és a 69 rendszeres olvasót ! :) Igen hatvan kilenc xD
Ez a rész kicsit rövid lett és unalmas, de megmutatja az előző estét Louis szemszögéből,  és lesz benne Niall és a 'te' szemszöged is :)) Jó olvasást :)


U.I.: Mostantól találtok egy kis 'szavazást' minden fejezet után, és nem szabom meg hogy hény után jön új rész (mert szerintem az hülyeség) de azért örülnék ha lenne pár :) Köszi :)

----

Előző este...

*Louis szemszöge*

Végre befejeztük a vitázást...legalábbis mára. (Neved) tényleg nagyon sokat jelenthet neki, ha ennyire kiakadt. Na mindegy, túl fáradt vagyok a gondolkozáshoz. Inkább alszok egyet.

Elindultam felfelé a lépcsőn, és szép lassan eltántorogtam a szobámig. Jó illat volt bent, bár nem tudom miért mert körülbelül nyolc napja volt feltakarítva legutoljára. Felhúztam a ruháimat, eldobtam a sarokba, és  a fürdőszobám irányába vettem az irányt. Letusoltam, majd kivettem a szekrényemből a legfelül lévő pólót, amit véletlenül egy rajongótól kaptam, majd felvettem és bedőltem az ágyamba.

Már majdnem aludtam, amikor az ágyam végéből megszólalt a One Thing. Rohadtul megijedtem, mert hangos volt és nem is tudtam hogy mi az. Egy telefon.

- Hallo? - vettem fel az imént talált telefont.

- Végre felvetted! Gyere haza most!! - kiabáltak bele a telefonba.

- Tessék? Kivel beszélek? - értetlenkedtem, majd hangom hallatára a vonal másik végén megtorpantak.

- (Anyukád neve)-vel beszél. Megkérdezhetem hogy miért használja a lányom telefonját? - vettek kérdőre. Hogy kerül az ágyamba (neved) telefonja?? - Egyáltalán ki maga?

- Én egy barátja vagyok... - 'voltam' helyesbítettem ki magamban. - És én sem tudom hogy miért van itt a telefonja a szobában.

- A maga szobájában? Úristen csak nem.... - kezdett el idegeskedni a női hang. - Ugye tudja hogy (neved) még kiskorú?

- Mi? Persze. De mié... jaaaj nehogy félreértse a dolgot! Csak itt járt nálunk és itt hagyta véletlenül. - nyugtattam meg. Az azért vicces hogy azt hitte hogy lefeküdtünk ... - Átadjak neki valami üzenetet?

- Hát nem kell... vagyis csak annyit hogy jöjjön haza. Esetleg nem tudja hogy most merre van? - nem tudtam hogy most elmondjam az igazat hogy itt van  pár méterre tőlem, vagy hazudjak.

- Nem tudom sajnos. - hazudtam, de bűntudatom gyorsan előjött. - De holnap reggel átjön hozzánk.

- Oh értem. Akkor megadná a címét? - könnyebbült meg (neved) anyukája. Kicsit hezitáltam majd elmondtam neki a címünket, elköszöntem, leraktam és pár perc múlva már aludtam is.

Másnap....

*Niall szemszöge*

- Anya, apa mit kerestek itt??! - kiáltott fel (neved). Elfehéredett az arca, ahogy nekem is.... Ott áltunk egymás kezét fogva, amikor az ajtóban álló nő, aki ezek szerint a leendő anyósom, egy hirtelen mozdulattal elkapta (neved) másik kezét és kirántotta az ajtón.

- Mit képzeltél magadról?? Csak úgy elmész otthonról szó nélkül?? Így cserben hagysz minket?? - ordibált a nő, ami elég kellemetlenül esett a füleimnek. Láttam hogy (neved) közel áll ahhoz hogy felrobbanjon, ezért visszahúztam és belekezdtem védekező beszédembe.

- Óó, ő akart szólni, csak itt hagyta nálunk a telefonját véletlenül. És mivel a barátnőjénél aludt, nem tudta visszaszerezni a telefonját. De az ottani vezetékes telefonnal is megpróbálta felhívni magukat, csak foglalt volt, utána pedig túl késő. Most pedig csak ezért jött ide, hogy elvigye a telefonját. - mondtam szépen ütemesen, mire a szülőkön kívül mindenkinek tátva maradt a szája. Lehet hogy ügyvédi vér csorog az ereimben...

- Ééértjük... még mindig haragszunk, de már nem annyira. Legalább tudjuk hogy nem csinált semmi rosszat. - nézett rám a leendő apósom. (Neved) rám nézett, és majdnem elnevette magát. Persze, semmi rosszat... - Amúgy te ki vagy?

- Én Niall vagyok, (neved) barátja... - ahogy kimondtam az utolsó szót, megbántam. Nem kellett volna elmondanom, mert ettől csak még nagyobb bajban lesz.

*A te szemszöged*

Jaj, Niall. Az előbb még olyan hálás voltam, hogy kidumáltál, most meg ezt mondod?

- Mármint a legjobb barátom. - 'javítottam ki', mire ő meglepetten rám nézett majd bólintott mosolyogva.

- Örülök a találkozásnak Niall, de most sietnünk kell haza. - indult el anyu a kocsi felé, átsétált az autó másik oldalára és kinyitotta az ajtót. Mivel apu és én még az ajtóban álltunk, anyu egyet hátrébb lépett és épp kiáltotta volna hogy 'gyertek' de ekkor borzalmas dolog történt...

- ANYU VIGYÁZZ!! OTT JÖN EGY KOCSI!!!!

12. fejezet - Sokkoló meglepetés

Sziasztok! Húúú 11000 megtekintés? 58 rendszeres olvasó? Köszönöm szépen, erről álmodni se mertem volna!  :) Ez a rész egy kicsit rövid lett, de próbáltam még ma felrakni, úgyhogy siettem vele. Remélem azért tetszik :) Jó olvasást :)


U.I..: Az lenne a kérésem, hogy írnátok nekem jó filmeket? Már nagyon sok filmet megnéztem a szünetben, de már ötletem sincs, hogy mit is nézzek, és kezdek unatkozni :D Vígjátékokat, esetleg romantikus filmeket kérnék, de csak akkor ha nem probléma :) Köszönöm :)

-----

*A te szemszöged*

Úgy döntöttem, hogy estére ott maradok Nialléknél. Louisval azóta nem beszéltem, mióta közölte a 'botrányt'. Hogy lehet ekkor bunkó? Elmondhatta volna! Szerencsére Niallel minden elrendeződött, hosszasan megbeszéltük a dolgot, és kibékültünk. Igazából nem is rám volt mérges, hanem Louisra. Bár nem akartam, hogy veszekedjenek miattam, örültem hogy nem velem veszekszik.

Amíg a két fiú veszekedett vacsora után, én felmentem a játékterembe. Zayn nagyban játszott, Liam és Harry viszont beszélgettek. Amikor odamentem hozzájuk, aggódóan felnéztek.

- Na, hogy vannak a fiúk? - kérdezte Liam idegesen.

- Még mindig veszekszenek.... - mondtam szomorúan, amire Harry felrakta a fejét.

- Na én most már lemegyek! - pattant fel a kanapéról Hazza.
- Szerintem nem kéne... - ragadtam meg a karját, jelezve hogy ne menjen le.
- Harry, igaza van (neved)nek, most ne zavard őket. Majd lerendezik egymás közt. - erősített meg Zayn, aki azóta se hagyta abba a kockulást.
- De.... - kezdett bele Harry...
- Nincs de, fiatalember! - pattant fel Liam, és úgy kezelte Harryt mint ha az 5 éves kisfia lenne. - Ülj le a popsikádra, és várd meg a míg befejezik. Addig is, ha akarod hozok fel neked csokit, hogy csöndbe maradj. - Látva a jelenetet, majdnem elröhögtem magam, de az előzményekre tekintve nem tettem meg. Harry először vágott egy 'most szívatsz?!' arcot, majd kinyögte hogy kér csokit. Liam lement, én pedig körbesétáltam a házban. Jobban feltérképeztem a fiúk szobáját, mindenkiébe bementem. Louis szobájában sok időt töltöttem el, mert neki volt a legtöbb személyes cucca a szobájában. Gyerekkori képek, játékok, ilyesmik. Az ajtón beszűrődő hangok jelezték, hogy mennem kéne. Lou jött felfelé a lépcsőn, és szerintem most nem volt jó kedvében, úgyhogy gyors átfutottam Niall szobájába, lefeküdtem az ágyára, és vártam hogy a szoba tulajdonosa is csatlakozzon hozzám. Sokat kellett várnom, úgyhogy közben elmentem tusolni és kerestem egy pólót, amiben aludhatok. Körülbelül fél óra várakozás után végre Niall is megjelent, és kicsit meglepőpött a látványomtól.
- Mi az? - kérdeztem az arcát látván.
- Semmi, csak....nem hittem volna hogy ilyen dögös is lehet a pólóm... - nevetett fel, és pedig éreztem hogy az arcom piroslik. Megcsókolt. Megsimogattam az arcát, ettől ő pirult el. Meg szerettem volna kérdezni, hogy mit beszéltek Louisval, de nem akartam lehangolni, ezért mást kérdeztem.
- Mit csinálunk holnap? - kérdeztem, mikor mellém feküdt.
- Háát nem tudom. Amit szeretnél. - karolt át, majd nyomott egy puszit az arcomra - Hiányoztál. Nagyon.
- Te is nekem. - bújtam oda hozzá. - De most álmos vagyok. Alszunk?
- Persze, csak gyors lezuhanyzok, addig te kapcsold ki az ébresztődet, mert nem akarok korán felkelni! - indult el a fürdőszoba irányába. Azonnal engedelmeskedtem, és elkezdtem keresni a telefonomat, hogy kikapcsoljam. Csak hoyg nem volt sehol. Ááá mindegy, biztos csak a játékteremben hagytam, csak a kabátom zsebébe. De nem volt erőm megmozdulni, úgyhogy csak feküdtem tétlenül. Pár perc után már Niall is mellettem feküdt és szorosan magához ölelt. Ő nagyon hamar elaludt, gondolom eléggé kifárasztotta ez a nap. Én is kifáradtam, úgyhogy könnyen elaludtam.

Másnap....


Én ébredtem fel hamarabb, de nem volt kedvem felkelni, úgyhogy csak hallgattam Niall légzését. Nagyon megnyugtató volt. Olyan 11 körül Niall is felébredt, és kérdőn nézett rám.
- Jó reggelt, szépség! Régóta fenn vagy? - kérdezte tőlem.
- Jó reggelt! Körülbelül fél órája, de jól elvoltam. - mosolyogtam rá. Megcsókolt, majd felpattant az ágyból, és csak ekkor vettem észre hogy mi van rajta.
- Neked ez a pizsamád?! - nevettem fel. Felém fordult és sértődött arcot vágott.
- Igen. Miért, baj? - mondta gyerekes hangon.
- Nem dehogy, nekem tökre tetszik. És igazából igaza van a pólódnak. Éhes vagyok. - nevettem torkom szakadtából, majd odamentem mellé és elindultunk az étkező felé.

Épp hogy kiléptünk a szobából, megszólalt a csengő. Niall már indult volna kinyitni az ajtót, de Liam felkiabált, hogy 'Majd én nyitom'. Szépen lassan mentünk a konyha felé, a lépcső tetején voltunk amikor Liam ismét felkiabált.

- (Neved) téged keresnek! - mondta Liam. Mi? Engem? A fiúk házában? Vajon ki? Lefutottam a bejárai ajtóhoz és ott lesokkolódtam.

- Anya, apa , mit kerestek itt??!

Sajnos ma nem volt időm, úgyhogy csak a fele van meg a következő résznek :( Tudom, hogy mára ígértem, de ha most gyorsan összecsapnám, nem lenne jó. És szerintem inkább késsen egy kicsit és legyen jó....vagy nem? Annyira sajnálom! Megpróbálom holnap felrakni! Tudom, hogy most csalódtatok bennem, de tényleg szívből sajnálom! :(((

11. fejezet - A baj

Sziasztok! Túl vagyunk a 9000 megtekintésen! Wááá :D Itt az új rész, remélem tetszik, ha igen jelezzétek egy megjegyzéssel :) Jó olvasást :)

-------

*Niall szemszöge*

Amikor reggel felkeltem, Zayn és Harry a játékteremben volt, de nem játszottak, csak beszélgettek. Liam pedig elment Danielle-hez, mert már rég találkoztak. Olyan jó nekik, én is olyan kapcsolatban akarok élni, mint amilyenbe ők vannak. Minden nyugodt, nincsenek -olyan gyakran- viták, de ha vannak is, nem nagyon komolyak. És itt van az én 'kapcsolatom' (neved)-el, amit igazából nem nagyon értek. Mármint.....egyáltalán együtt voltunk? Vagy csak bebeszéltem magamnak? Tetszek vagy tetszettem neki? Ááá, olyan hülye vagyok!
Itt sajnáltatom magam, és igazából már magamat is idegesítem. Lehetséges ez?
Már tudom, hogy miért vagyok ennyire szétszórt.
Éhes vagyok.

Gyors leszaladtam a konyhába, de előtte beköszöntem a fiúknak.
- Reggelt, fiúk! - kiáltottam be hozzájuk kicsit kapkodva, mert már indultam is volna kajálni, de a válaszuk miatt visszafordultam.
- Cső! Nem láttad Louist? Nem találjuk sehol sem.... - mondta Harry kicsit aggódva, ami meglepett, mert általában poénosra veszi ezt a témát, mert pontosan tudja hol van. De most hallatszott a hangján, hogy nem viccel.
- Öööö, nem. Tuti, hogy nem csak szórakozik? -kérdeztem, mert ismerem Lout és tudom, hogy gyakran szívat minket ezzel.
- Tuti. Már előjött volna...de lehet, hogy csak elment egy sétára. - szólalt meg most Zayn, de Harry azonnal reagált.
- De már több mint 3 órája nincs itthon! - tört ki végül Hazza.
- Nyugi, haver! Louis már felnőtt, tud magára vigyázni! - a felnőtt szón kicsit felnevettünk, majd a fiúk bólintottak egyet, én pedig végre a konyha irányába vettem az utamat.
Teletömtem a bendőmet, utána bedőltem a nappaliban lévő hatalmas TV elé, és az ölembe vettem a laptopom. Megnéztem a Twitterem, aztán megnéztem, hogy milyen pletykákat terjesztenek rólunk. Néha vicces elolvasni, hogy milyen hülyeségeket találnak ki a rajongóink, de ezek általában nem zavarnak, mert ezek is csak azt mutatják, hogy foglalkoznak velünk.

*A te szemszöged*

Louis azt mondta, hogy körülbelül fél óra az út a házig. Már vagy 10 perce kocsikáztunk, amikor egy nagy puffanást hallottam. A motorház alól füst kezdett el felszivárogni, majd a kocsi egyre lassabb lett, végül teljesen leállt.
- Basszus! Ezt nem hiszem el! - kiabált Louis, amitől nagyon lesokkolódtam, mert még soha de soha nem láttam mérgesnek. - Nemrég vettem, és most elszaródik! Ezt rohadtul nem hiszem el!
- Nyugalom, nem lesz baj. - vettem elő a legmegnyugtatóbb hangom.
- Hogyhogy nem lesz baj? Lerobbantunk! Itt ragadtunk! És valószínűleg a rajongók is lassan megtudják, hogy itt vagyunk és idejönnek. - Lou még mindig kiabált, ami már zavart.
- Te velem ne kiabálj! És nem lesz semmi! Kihívom a szerelőt, megjavítja a kocsidat, és max egy óra múlva otthon leszünk. Mármint nálatok. - már én is kiabáltam, de úgy látszik, hogy hatott, mert Louis megtorpant a hangom ereje miatt.

*Louis szemszöge*

Lesokkolódtam. (Neved) nagyon dögös volt, amikor kiabált. Ez elterelte a gondolataimat a lerobbant kocsimról. (Neved) gyorsan magához kapta telefonját, és tárcsázta az autómentők számát. Fogalmam sincs, hogy honnan tudta, mert neki még kocsija sem volt, de nem törődtem vele, az volt a lényeg, hogy jönnek a szerelők.
Kiszálltunk a kocsiból, és megnéztük a füst forrását. (Neved) el volt foglalva a motor feltérképezésével, én viszont azt figyeltem, hogy észrevett-e valaki minket. Pechemre épp egy csapat lány sétálgatott az utcán. Odaszökkentem (neved) mellé, és a derekánál fogva toltam a kocsi ajtaja irányába. El akartam kerülni a pletykákat, ezért próbáltam minél hamarabb eltüntetni (neved)-et a rajongók szeme elől.
De késő volt. Észre vettek minket, és le is fotóztak. Azonnal elkezdték nyomogatni a telefonjukat, gondolom feltöltötték az újonnan készített képeket. Basszus, pont ez akartam rohadtul elkerülni!
Miután eltették a készülékeiket, odarohantak hozzánk, illetve hozzám, és bombáztak a kérdéseikkel...

- Hogy hívják a barátnőd?
- Mióta vagytok együtt?
- Csinálunk egy közös képet?
- Adsz egy autogramot?
- Ugye nem baj, hogy raktunk föl rólatok egy képet? Olyan cukik vagytok együtt!

Ezt ne. Ne mond, hogy azt írták, hogy van barátnőm. És van bizonyítékuk is. Ó ne.

*Pár óra múlva*

Pár perc múlva megérkezünk a házunkhoz, de még nem mondtam el (neved)nek a képes dolgot. Nem kell tudnia. Úgyse lesz belőle nagy ügy, csak néhány lökött rajongó csinált néhány képet. Az semmi. Ugye?

*A te szemszöged*

Amikor megérkeztünk, azonnal rohantam be a házba, hogy beszéljek Niallel. Már annyira hiányzik! Louis szorosan mögöttem jött, de nem zavart mert csak Niallre koncentráltam. A nappaliban volt.

- Niall! -kiáltottam fel, amikor beértem én is a nappaliba.
- Mit akarsz? - mondta mérgesen. Nem erre számítottam. Most mi van?
- Louis, hogy tehetted ezt? Hogy voltál erre képes? Tudod, hogy milyen sokat jelent nekem (neved) ! Mekkora egy bunkó vagy! - ordibált Louisra. Na jó, most már tényleg nem értem, hogy mi történik.
- Nem én tehetek róla! Én csak segíteni akartam, de a rajongók....össze-vissza beszélnek! Nem történt semmi! Hidd el haver! - kiabált vissza Louis. Nem értettem semmit.
- Valaki elmondaná, hogy mi a szar folyik itt? - ordítottam már én is, ma már másodjára.
- Az, hogy az arcomba hazudtál! Azt mondtad, hogy azért nem beszélsz velem mert megbántottalak...aha, persze. És én még el is hittem. - mondta lenézően Niall.
- Mert mi másért? - értetlenkedtem.
- Mert szereted Louist! - mondta szinte suttogva Niall. A hangerő váltása drámaivá tette az egész jelenetet.
- Hát te hülye vagy! Én?! Én téged szeretlek! Ezért vagyok most itt! Louis meg csak azért jött el, hogy rábeszéljen, hogy bocsássak meg neked! - mondtam magyarázkodóan.
- Igen? Akkor miért van tele az egész net a ti 'romantikus' képeitekkel?! - förmedt rám Niall, de legalább már nem kiabált.
- Te meg miről beszélsz? - kezdett összeállni a kép, de nem teljesen. - Louis, elmagyaráznád?
- Hát, tudod, amikor lerobbantunk....volt pár rajongó akik lekaptak minket....és valószínűleg a kávézónál is.... - mondta csendesen Lou.
- És ezt miért nem mondtad?! - kiabáltam most Louisra, és közel álltam ahhoz hogy megüssem. De végül leállítottam magam, és bocsánatkérően fordultam Niall felé. - Annyira sajnálom! Esküszöm, én nem tudtam semmiről! És én TÉGED szeretlek! Nem Louist! Meg tudsz nekem bocsájtani?

Pár másodpercig csönd volt, amitől nagyon ideges lettem. De amikor Niall megsimogatta az arcom és megcsókolt, hatalmas kő esett le a szívemről. Végül a fülembe súgta:

'Persze, hogy megbocsájtok. Nem a te hibád volt. Szeretlek.'

10. fejezet - Találka Boobear-rel

Sziasztok! Már most mondom, hogy a következő rész ütős lesz, de ezt még haggyuk... Most inkább olvassátok ezt a részt, remélem tetszik! Ha igen, jelezzétek egy megjegyzéssel (nem kell sokat írni, csak pár szót, és NEM CSAK POZITÍVAKAT várok :) Jó olvasást! :)


-----


*Louis szemszöge*


(Neved): Induljunk! De amúgy hova megyünk?
Én: Hát gondoltam mivel még reggel van...
(Neved): Louis, 11 óra van...
Én: Az nekem reggel! Szóóval mivel reggel van, ezért elmehetnénk egy kávézóba és megbeszélhetnénk a dolgot.


(Neved): A dolgot?
Én: Igen, a dolgot.
(Neved): Milyen dolgot?
Én: Hát azt.
(Neved): Jaj, Louis! Ne szórakozz velem! *nevetett, úgyhogy láttam hogy élvezi a hülyeségem*
Én: Majd a kávézóban megtudod, kisasszony! Aki kíváncsi, hamar megöregszik!
(Neved): Szóval ezért vagy te a legidősebb a bandában... *kinevetett, mire én megjátszottam a sértődött kisfiút, amit ismét imádott*
Én: Ne piszkáj máj! Olan gonyosz vad! De most komolyan. Van kedved jönni?
(Neved): Persze, menjünk.


Beültünk a kocsimba és elvittem a Starbucks-ba. Az úton végig nevettünk, minden viccemen nevetett, bár most tényleg elememben voltam. Harry büszke lenne. Amikor odaértünk vettünk két kávét és leültünk egy asztalhoz, egymással szembe.


(Neved): Szóval miről akartál beszélni?
Ekkor eszembe jutott, hogy miért is vagyunk itt. Nem azért, hogy jól érezem magam (neved)-el. Niall miatt. Össze kell őket hozzam. Muszáj.
Én: Háááát...őőő..izéé...tudooood, hallottam hogy volt egy kis vitátok...
(Neved): Mi?
Én: ...Niallel...
Arcáról lefagyott a mosoly.
(Neved): Ezt nem hiszem el. Már értem miért vagy ilyen kedves velem. Ő küldött?
Én: Nem, dehogy! Magamtól jöttem! Ő nem is tud róla. Csak tudod...rossz volt azt látni, hogy mennyire szenved....
(Neved): Szenved? És miért is ?
Én: Hiányzol neki. Mármint... azt hiszi hogy elvesztett végleg és ebbe belehal. De ez nem így van ugye?
(Neved) nem válaszolt, de láttam hogy gondolkozik magában.
Én: Érzel valamit Niall iránt?
(Neved): Hát persze! Ő az álompasim!
Áucs...
Én: Ééértem. És meg tudsz neki bocsájtani?
(Neved): Nem tudom...
Én: Hidd el nekem, Niall nagyon rendes és mindig jól bánik a lányokkal! Csak legutóbb....á ezt inkább haggyuk...
(Neved): Mi? Legutóbb mi? Mond el Louis!
Én: Nem. Majd Niall elmondja, ha akarja. És ha tényleg kedveled, akkor megérted ezt, és azt is hogy nem akart megbántani csak stresszes volt, és szerencsétlenségedre rajtad vezette le.
(Neved): Megértem. Köszönöm Louis , hogy eljöttél velem és megbeszéltük.
Én: Akkor kibékültök?
(Neved): Hát ez tőle is függ...
Én: Ezaz! Király vagyok! El sem tudod képzelni, hogy mennyire fog örülni!
Felugrottam a székről és örömtáncot jártam, de belül kicsit fájt.
(Neved): Haha, Louis. Most már elég lesz! *mondta fuldokolva a röhögéstől* Szerinted most is beszélhetnék vele?
Én: Természetesen! Valószínűleg alszik. Vagy eszik. Mindegy, az a lényeg hogy otthon van. Elvigyelek hozzánk?
(Neved): Megtennéd?
Én: Pörszö. *mondtam olyan arcot vágva ami azt sugallja hogy 'én vagyok a király'* Gyere, menjünk.
Nevetve elindultunk kifelé, ahol már nagyobb tömeg volt, de gondoltam azért mert közeleg az ebégidő és mindenki megy ebédelni vagy mittomén. Úgy tűnt (neved)-nek nem tűnt föl, úgyhogy biztos csak én fújom fel. Amíg sétáltunk a kocsimhoz láttam pár kíváncsi szempárt, pár villanást, de ezt annak könyveltem el, hogy biztos felismertek. Na mindegy, beszálltunk az autóba,és már mentünk is a házunk felé...

9. fejezet - Reggel

Sziasztok! Sajnos a hülye laptopomnak köszönhetően letörlődött ez a rész, úgyhogy most gyorsan megpróbáltam újraírni... Hát meg kell mondjam teljesen másmilyen lett mint az 'eredeti'. Ez kicsit unalmas lett, amiért bocsánatot kérek, de próbáltam gyorsan végezni vele, hogy még ma fel tudjam rakni. Azért remélem tetszik, és még egyszer bocsánat a késésért! Ha tetszik, lécci jelezzétek egy megjegyzéssel :) Jó olvasást! :)

-----

*Louis szemszöge*

Rohadtul bűntudatom van. El kellett volna mondanom Niallnek. Vagyis inkább nem kellett volna ezt csinálnom. Nem kellett volna beleavatkoznom az ügyükbe! Hülye Louis! De most már nem mondhatom le, mert azzal én is megsérteném. És igazából nem is akarom lemondani...

Valamivel ki kell magyaráznom a fiúknak, hogy miért keltem fel 9kor, mert én általában addig alszok amíg csak lehet. De most felkeltem. És azt hogy fogom kimagyarázni, hogy 10kor lelépek?! Jaj, egyre inkább érzem, hogy hiba volt...

Kimentem a szobámból, és elmentem a játékterembe, ahol a fiúk szoktak gyülekezni. Nem volt ott senki. Lehet, hogy akkora mázlim van, hogy mindenki alszik? Hú, az nagyon jó lenne, legalább nem kéne az arcukba hazudnom...

Ránéztem az órára, és fél tízet mutatott. Basszus, még nem is beszéltem (neved)-el! Gyorsan fel is hívom. Leültem a játékterem közepén lévő hatalmas kanapéra, és előkerestem a telefonomat. Megkerestem a nevét a kontaktok között, és rámentem a hívás gombra. Ahogy megnyomtam, úgy fogott el a gondolatözön. Mi van, ha felébresztem? Mi van, ha elfelejtette? És mi van, ha...lemondja?!

Rettentő ideges voltam.

Kicsöngött és egyre hevesebben vert a szívem. De az idegesség és minden bajom elmúlt, miután meghallottam hangját...

*Te szemszöged*

Én: Szia Lou....

Louis: Szia (neved)! Remélem nem ébresztettelek fel... Na, akkor áll még a … találka?

Én: Igen.

Louis: Szupeer! *kiabált bele a telefonba olyan hangosan, hogy el kellett vennem a telefonomat a fülemtől*

Én: Jó, jó, de kicsit halkabban!

Louis: Bocsi. Most merre vagy?

Elmondtam neki a címet, és mondta, hogy 20 percen belül itt lesz. Leraktam a telefont, és zavartatás nélkül folytattam az értelmetlen tvzést. Pár perc múlva leesett, hogy mit is mondott imént Louis. Úristen 20 perc múlva itt van és én még pizsamában vagyok!! Felugrottam és elkezdtem kapkodni. Elmentem a fürdőszobába, gyorsan letusoltam, fogat mostam, és kisminkeltem magam. Sosem szoktam sminkelni, mivel anyukámék mélyen elítélték... de hát nem otthon voltam, úgyhogy kicsit sem érdekelt. Szerencsémre a barátnőm nagy smink rajongó, úgyhogy nagy választékom volt. Nem akartam túl durva sminket, ezért egyszerűen csak alapozót raktam fel, kispiráloztam magam, és egy fekete tussal kihúztam a szemeimet. Bementem barátnőm szobájába, és gyengéden felébresztettem.

Mivel nekem nem volt ruhám, ezért tőle kellett kérnem, de nem voltam benne biztos hogy a tegnapi után ad.

Én: Jó reggelt! Bocsi, de tudnál nekem kölcsönadni valami ruhát?

Barátnőm: Persze, persze ott van abba a szekrénybe. *mondta félkómásan, és rámutatott egy óriási szekrényre*

Odaléptem az említett szekrényhez és kinyitottam. Az a látvány, ami fogadott, csodálatos volt. Rengeteg ruha, szín szerint csoportosítva. A szivárvány minden színét meg lehetett találni abban a rejtélyes, végtelennek tűnő szekrényben, amit pár perce lesokkolva bámultam. Elvarázsolt. Nem is tudtam, hogy ennyi ruhája van (barátnőd neve)-nek. Vagyis...mindig divatosan és változatosan öltözik, de ez azért mégis meglepő. Szerencsémre ugyanaz volt a méretünk, úgyhogy igazából bármelyik ruhát felvehettem volna. Szorgalmasan elkezdtem kutatni a színcsodák között és találtam egy elég rikító csőgatyát. Rettentően tetszett, úgyhogy kerestem hozzá egy fekete blúzt, és egy fekete cipőt. Borzasztóan tetszett a szett, elégedett voltam.

Odaléptem ismét barátnődhöz és suttogtam.

Én: Köszi szépen. Én most elmegyek, majd beszélünk.

(Barátnőd neve) befordult az ágy felé, jelezve, hogy aludni akar, majd kinyögött egy 'oké'-t, de nem voltam benne biztos, hogy eljutott az agyáig az amit mondtam. De mivel csöngettek, ezért otthagytam a szobájában, felkaptam a táskámat, és futottam is a bejárati ajtó felé. Amikor kinyitottam az ajtót, megláttam Louist. Fülig érő szájjal mosolygott rám.

*Louis szemszöge*

Ott állt előttem, egy nagyon csinos ruhában, ami megragadta a figyelmem. Végigmértem párszor, de ezt ő is észrevette, ezért megköszörülte a torkát.

(Neved): Jó reggelt Louis!

Én: Jó-jó reggelt (neved)! Na készen állsz? Mehetünk?