10. fejezet - Találka Boobear-rel

Sziasztok! Már most mondom, hogy a következő rész ütős lesz, de ezt még haggyuk... Most inkább olvassátok ezt a részt, remélem tetszik! Ha igen, jelezzétek egy megjegyzéssel (nem kell sokat írni, csak pár szót, és NEM CSAK POZITÍVAKAT várok :) Jó olvasást! :)


-----


*Louis szemszöge*


(Neved): Induljunk! De amúgy hova megyünk?
Én: Hát gondoltam mivel még reggel van...
(Neved): Louis, 11 óra van...
Én: Az nekem reggel! Szóóval mivel reggel van, ezért elmehetnénk egy kávézóba és megbeszélhetnénk a dolgot.


(Neved): A dolgot?
Én: Igen, a dolgot.
(Neved): Milyen dolgot?
Én: Hát azt.
(Neved): Jaj, Louis! Ne szórakozz velem! *nevetett, úgyhogy láttam hogy élvezi a hülyeségem*
Én: Majd a kávézóban megtudod, kisasszony! Aki kíváncsi, hamar megöregszik!
(Neved): Szóval ezért vagy te a legidősebb a bandában... *kinevetett, mire én megjátszottam a sértődött kisfiút, amit ismét imádott*
Én: Ne piszkáj máj! Olan gonyosz vad! De most komolyan. Van kedved jönni?
(Neved): Persze, menjünk.


Beültünk a kocsimba és elvittem a Starbucks-ba. Az úton végig nevettünk, minden viccemen nevetett, bár most tényleg elememben voltam. Harry büszke lenne. Amikor odaértünk vettünk két kávét és leültünk egy asztalhoz, egymással szembe.


(Neved): Szóval miről akartál beszélni?
Ekkor eszembe jutott, hogy miért is vagyunk itt. Nem azért, hogy jól érezem magam (neved)-el. Niall miatt. Össze kell őket hozzam. Muszáj.
Én: Háááát...őőő..izéé...tudooood, hallottam hogy volt egy kis vitátok...
(Neved): Mi?
Én: ...Niallel...
Arcáról lefagyott a mosoly.
(Neved): Ezt nem hiszem el. Már értem miért vagy ilyen kedves velem. Ő küldött?
Én: Nem, dehogy! Magamtól jöttem! Ő nem is tud róla. Csak tudod...rossz volt azt látni, hogy mennyire szenved....
(Neved): Szenved? És miért is ?
Én: Hiányzol neki. Mármint... azt hiszi hogy elvesztett végleg és ebbe belehal. De ez nem így van ugye?
(Neved) nem válaszolt, de láttam hogy gondolkozik magában.
Én: Érzel valamit Niall iránt?
(Neved): Hát persze! Ő az álompasim!
Áucs...
Én: Ééértem. És meg tudsz neki bocsájtani?
(Neved): Nem tudom...
Én: Hidd el nekem, Niall nagyon rendes és mindig jól bánik a lányokkal! Csak legutóbb....á ezt inkább haggyuk...
(Neved): Mi? Legutóbb mi? Mond el Louis!
Én: Nem. Majd Niall elmondja, ha akarja. És ha tényleg kedveled, akkor megérted ezt, és azt is hogy nem akart megbántani csak stresszes volt, és szerencsétlenségedre rajtad vezette le.
(Neved): Megértem. Köszönöm Louis , hogy eljöttél velem és megbeszéltük.
Én: Akkor kibékültök?
(Neved): Hát ez tőle is függ...
Én: Ezaz! Király vagyok! El sem tudod képzelni, hogy mennyire fog örülni!
Felugrottam a székről és örömtáncot jártam, de belül kicsit fájt.
(Neved): Haha, Louis. Most már elég lesz! *mondta fuldokolva a röhögéstől* Szerinted most is beszélhetnék vele?
Én: Természetesen! Valószínűleg alszik. Vagy eszik. Mindegy, az a lényeg hogy otthon van. Elvigyelek hozzánk?
(Neved): Megtennéd?
Én: Pörszö. *mondtam olyan arcot vágva ami azt sugallja hogy 'én vagyok a király'* Gyere, menjünk.
Nevetve elindultunk kifelé, ahol már nagyobb tömeg volt, de gondoltam azért mert közeleg az ebégidő és mindenki megy ebédelni vagy mittomén. Úgy tűnt (neved)-nek nem tűnt föl, úgyhogy biztos csak én fújom fel. Amíg sétáltunk a kocsimhoz láttam pár kíváncsi szempárt, pár villanást, de ezt annak könyveltem el, hogy biztos felismertek. Na mindegy, beszálltunk az autóba,és már mentünk is a házunk felé...