13. fejezet - Tragédia

Sziasztok! Köszönöm szépen a filmeket és a megjegyzéseket :) Jól elvoltam :) És köszönöm a több mint 13000 (!) megtekintést és a 69 rendszeres olvasót ! :) Igen hatvan kilenc xD
Ez a rész kicsit rövid lett és unalmas, de megmutatja az előző estét Louis szemszögéből,  és lesz benne Niall és a 'te' szemszöged is :)) Jó olvasást :)


U.I.: Mostantól találtok egy kis 'szavazást' minden fejezet után, és nem szabom meg hogy hény után jön új rész (mert szerintem az hülyeség) de azért örülnék ha lenne pár :) Köszi :)

----

Előző este...

*Louis szemszöge*

Végre befejeztük a vitázást...legalábbis mára. (Neved) tényleg nagyon sokat jelenthet neki, ha ennyire kiakadt. Na mindegy, túl fáradt vagyok a gondolkozáshoz. Inkább alszok egyet.

Elindultam felfelé a lépcsőn, és szép lassan eltántorogtam a szobámig. Jó illat volt bent, bár nem tudom miért mert körülbelül nyolc napja volt feltakarítva legutoljára. Felhúztam a ruháimat, eldobtam a sarokba, és  a fürdőszobám irányába vettem az irányt. Letusoltam, majd kivettem a szekrényemből a legfelül lévő pólót, amit véletlenül egy rajongótól kaptam, majd felvettem és bedőltem az ágyamba.

Már majdnem aludtam, amikor az ágyam végéből megszólalt a One Thing. Rohadtul megijedtem, mert hangos volt és nem is tudtam hogy mi az. Egy telefon.

- Hallo? - vettem fel az imént talált telefont.

- Végre felvetted! Gyere haza most!! - kiabáltak bele a telefonba.

- Tessék? Kivel beszélek? - értetlenkedtem, majd hangom hallatára a vonal másik végén megtorpantak.

- (Anyukád neve)-vel beszél. Megkérdezhetem hogy miért használja a lányom telefonját? - vettek kérdőre. Hogy kerül az ágyamba (neved) telefonja?? - Egyáltalán ki maga?

- Én egy barátja vagyok... - 'voltam' helyesbítettem ki magamban. - És én sem tudom hogy miért van itt a telefonja a szobában.

- A maga szobájában? Úristen csak nem.... - kezdett el idegeskedni a női hang. - Ugye tudja hogy (neved) még kiskorú?

- Mi? Persze. De mié... jaaaj nehogy félreértse a dolgot! Csak itt járt nálunk és itt hagyta véletlenül. - nyugtattam meg. Az azért vicces hogy azt hitte hogy lefeküdtünk ... - Átadjak neki valami üzenetet?

- Hát nem kell... vagyis csak annyit hogy jöjjön haza. Esetleg nem tudja hogy most merre van? - nem tudtam hogy most elmondjam az igazat hogy itt van  pár méterre tőlem, vagy hazudjak.

- Nem tudom sajnos. - hazudtam, de bűntudatom gyorsan előjött. - De holnap reggel átjön hozzánk.

- Oh értem. Akkor megadná a címét? - könnyebbült meg (neved) anyukája. Kicsit hezitáltam majd elmondtam neki a címünket, elköszöntem, leraktam és pár perc múlva már aludtam is.

Másnap....

*Niall szemszöge*

- Anya, apa mit kerestek itt??! - kiáltott fel (neved). Elfehéredett az arca, ahogy nekem is.... Ott áltunk egymás kezét fogva, amikor az ajtóban álló nő, aki ezek szerint a leendő anyósom, egy hirtelen mozdulattal elkapta (neved) másik kezét és kirántotta az ajtón.

- Mit képzeltél magadról?? Csak úgy elmész otthonról szó nélkül?? Így cserben hagysz minket?? - ordibált a nő, ami elég kellemetlenül esett a füleimnek. Láttam hogy (neved) közel áll ahhoz hogy felrobbanjon, ezért visszahúztam és belekezdtem védekező beszédembe.

- Óó, ő akart szólni, csak itt hagyta nálunk a telefonját véletlenül. És mivel a barátnőjénél aludt, nem tudta visszaszerezni a telefonját. De az ottani vezetékes telefonnal is megpróbálta felhívni magukat, csak foglalt volt, utána pedig túl késő. Most pedig csak ezért jött ide, hogy elvigye a telefonját. - mondtam szépen ütemesen, mire a szülőkön kívül mindenkinek tátva maradt a szája. Lehet hogy ügyvédi vér csorog az ereimben...

- Ééértjük... még mindig haragszunk, de már nem annyira. Legalább tudjuk hogy nem csinált semmi rosszat. - nézett rám a leendő apósom. (Neved) rám nézett, és majdnem elnevette magát. Persze, semmi rosszat... - Amúgy te ki vagy?

- Én Niall vagyok, (neved) barátja... - ahogy kimondtam az utolsó szót, megbántam. Nem kellett volna elmondanom, mert ettől csak még nagyobb bajban lesz.

*A te szemszöged*

Jaj, Niall. Az előbb még olyan hálás voltam, hogy kidumáltál, most meg ezt mondod?

- Mármint a legjobb barátom. - 'javítottam ki', mire ő meglepetten rám nézett majd bólintott mosolyogva.

- Örülök a találkozásnak Niall, de most sietnünk kell haza. - indult el anyu a kocsi felé, átsétált az autó másik oldalára és kinyitotta az ajtót. Mivel apu és én még az ajtóban álltunk, anyu egyet hátrébb lépett és épp kiáltotta volna hogy 'gyertek' de ekkor borzalmas dolog történt...

- ANYU VIGYÁZZ!! OTT JÖN EGY KOCSI!!!!