9. fejezet - Reggel

Sziasztok! Sajnos a hülye laptopomnak köszönhetően letörlődött ez a rész, úgyhogy most gyorsan megpróbáltam újraírni... Hát meg kell mondjam teljesen másmilyen lett mint az 'eredeti'. Ez kicsit unalmas lett, amiért bocsánatot kérek, de próbáltam gyorsan végezni vele, hogy még ma fel tudjam rakni. Azért remélem tetszik, és még egyszer bocsánat a késésért! Ha tetszik, lécci jelezzétek egy megjegyzéssel :) Jó olvasást! :)

-----

*Louis szemszöge*

Rohadtul bűntudatom van. El kellett volna mondanom Niallnek. Vagyis inkább nem kellett volna ezt csinálnom. Nem kellett volna beleavatkoznom az ügyükbe! Hülye Louis! De most már nem mondhatom le, mert azzal én is megsérteném. És igazából nem is akarom lemondani...

Valamivel ki kell magyaráznom a fiúknak, hogy miért keltem fel 9kor, mert én általában addig alszok amíg csak lehet. De most felkeltem. És azt hogy fogom kimagyarázni, hogy 10kor lelépek?! Jaj, egyre inkább érzem, hogy hiba volt...

Kimentem a szobámból, és elmentem a játékterembe, ahol a fiúk szoktak gyülekezni. Nem volt ott senki. Lehet, hogy akkora mázlim van, hogy mindenki alszik? Hú, az nagyon jó lenne, legalább nem kéne az arcukba hazudnom...

Ránéztem az órára, és fél tízet mutatott. Basszus, még nem is beszéltem (neved)-el! Gyorsan fel is hívom. Leültem a játékterem közepén lévő hatalmas kanapéra, és előkerestem a telefonomat. Megkerestem a nevét a kontaktok között, és rámentem a hívás gombra. Ahogy megnyomtam, úgy fogott el a gondolatözön. Mi van, ha felébresztem? Mi van, ha elfelejtette? És mi van, ha...lemondja?!

Rettentő ideges voltam.

Kicsöngött és egyre hevesebben vert a szívem. De az idegesség és minden bajom elmúlt, miután meghallottam hangját...

*Te szemszöged*

Én: Szia Lou....

Louis: Szia (neved)! Remélem nem ébresztettelek fel... Na, akkor áll még a … találka?

Én: Igen.

Louis: Szupeer! *kiabált bele a telefonba olyan hangosan, hogy el kellett vennem a telefonomat a fülemtől*

Én: Jó, jó, de kicsit halkabban!

Louis: Bocsi. Most merre vagy?

Elmondtam neki a címet, és mondta, hogy 20 percen belül itt lesz. Leraktam a telefont, és zavartatás nélkül folytattam az értelmetlen tvzést. Pár perc múlva leesett, hogy mit is mondott imént Louis. Úristen 20 perc múlva itt van és én még pizsamában vagyok!! Felugrottam és elkezdtem kapkodni. Elmentem a fürdőszobába, gyorsan letusoltam, fogat mostam, és kisminkeltem magam. Sosem szoktam sminkelni, mivel anyukámék mélyen elítélték... de hát nem otthon voltam, úgyhogy kicsit sem érdekelt. Szerencsémre a barátnőm nagy smink rajongó, úgyhogy nagy választékom volt. Nem akartam túl durva sminket, ezért egyszerűen csak alapozót raktam fel, kispiráloztam magam, és egy fekete tussal kihúztam a szemeimet. Bementem barátnőm szobájába, és gyengéden felébresztettem.

Mivel nekem nem volt ruhám, ezért tőle kellett kérnem, de nem voltam benne biztos hogy a tegnapi után ad.

Én: Jó reggelt! Bocsi, de tudnál nekem kölcsönadni valami ruhát?

Barátnőm: Persze, persze ott van abba a szekrénybe. *mondta félkómásan, és rámutatott egy óriási szekrényre*

Odaléptem az említett szekrényhez és kinyitottam. Az a látvány, ami fogadott, csodálatos volt. Rengeteg ruha, szín szerint csoportosítva. A szivárvány minden színét meg lehetett találni abban a rejtélyes, végtelennek tűnő szekrényben, amit pár perce lesokkolva bámultam. Elvarázsolt. Nem is tudtam, hogy ennyi ruhája van (barátnőd neve)-nek. Vagyis...mindig divatosan és változatosan öltözik, de ez azért mégis meglepő. Szerencsémre ugyanaz volt a méretünk, úgyhogy igazából bármelyik ruhát felvehettem volna. Szorgalmasan elkezdtem kutatni a színcsodák között és találtam egy elég rikító csőgatyát. Rettentően tetszett, úgyhogy kerestem hozzá egy fekete blúzt, és egy fekete cipőt. Borzasztóan tetszett a szett, elégedett voltam.

Odaléptem ismét barátnődhöz és suttogtam.

Én: Köszi szépen. Én most elmegyek, majd beszélünk.

(Barátnőd neve) befordult az ágy felé, jelezve, hogy aludni akar, majd kinyögött egy 'oké'-t, de nem voltam benne biztos, hogy eljutott az agyáig az amit mondtam. De mivel csöngettek, ezért otthagytam a szobájában, felkaptam a táskámat, és futottam is a bejárati ajtó felé. Amikor kinyitottam az ajtót, megláttam Louist. Fülig érő szájjal mosolygott rám.

*Louis szemszöge*

Ott állt előttem, egy nagyon csinos ruhában, ami megragadta a figyelmem. Végigmértem párszor, de ezt ő is észrevette, ezért megköszörülte a torkát.

(Neved): Jó reggelt Louis!

Én: Jó-jó reggelt (neved)! Na készen állsz? Mehetünk?