9. fejezet - Reggel

Sziasztok! Sajnos a hülye laptopomnak köszönhetően letörlődött ez a rész, úgyhogy most gyorsan megpróbáltam újraírni... Hát meg kell mondjam teljesen másmilyen lett mint az 'eredeti'. Ez kicsit unalmas lett, amiért bocsánatot kérek, de próbáltam gyorsan végezni vele, hogy még ma fel tudjam rakni. Azért remélem tetszik, és még egyszer bocsánat a késésért! Ha tetszik, lécci jelezzétek egy megjegyzéssel :) Jó olvasást! :)

-----

*Louis szemszöge*

Rohadtul bűntudatom van. El kellett volna mondanom Niallnek. Vagyis inkább nem kellett volna ezt csinálnom. Nem kellett volna beleavatkoznom az ügyükbe! Hülye Louis! De most már nem mondhatom le, mert azzal én is megsérteném. És igazából nem is akarom lemondani...

Valamivel ki kell magyaráznom a fiúknak, hogy miért keltem fel 9kor, mert én általában addig alszok amíg csak lehet. De most felkeltem. És azt hogy fogom kimagyarázni, hogy 10kor lelépek?! Jaj, egyre inkább érzem, hogy hiba volt...

Kimentem a szobámból, és elmentem a játékterembe, ahol a fiúk szoktak gyülekezni. Nem volt ott senki. Lehet, hogy akkora mázlim van, hogy mindenki alszik? Hú, az nagyon jó lenne, legalább nem kéne az arcukba hazudnom...

Ránéztem az órára, és fél tízet mutatott. Basszus, még nem is beszéltem (neved)-el! Gyorsan fel is hívom. Leültem a játékterem közepén lévő hatalmas kanapéra, és előkerestem a telefonomat. Megkerestem a nevét a kontaktok között, és rámentem a hívás gombra. Ahogy megnyomtam, úgy fogott el a gondolatözön. Mi van, ha felébresztem? Mi van, ha elfelejtette? És mi van, ha...lemondja?!

Rettentő ideges voltam.

Kicsöngött és egyre hevesebben vert a szívem. De az idegesség és minden bajom elmúlt, miután meghallottam hangját...

*Te szemszöged*

Én: Szia Lou....

Louis: Szia (neved)! Remélem nem ébresztettelek fel... Na, akkor áll még a … találka?

Én: Igen.

Louis: Szupeer! *kiabált bele a telefonba olyan hangosan, hogy el kellett vennem a telefonomat a fülemtől*

Én: Jó, jó, de kicsit halkabban!

Louis: Bocsi. Most merre vagy?

Elmondtam neki a címet, és mondta, hogy 20 percen belül itt lesz. Leraktam a telefont, és zavartatás nélkül folytattam az értelmetlen tvzést. Pár perc múlva leesett, hogy mit is mondott imént Louis. Úristen 20 perc múlva itt van és én még pizsamában vagyok!! Felugrottam és elkezdtem kapkodni. Elmentem a fürdőszobába, gyorsan letusoltam, fogat mostam, és kisminkeltem magam. Sosem szoktam sminkelni, mivel anyukámék mélyen elítélték... de hát nem otthon voltam, úgyhogy kicsit sem érdekelt. Szerencsémre a barátnőm nagy smink rajongó, úgyhogy nagy választékom volt. Nem akartam túl durva sminket, ezért egyszerűen csak alapozót raktam fel, kispiráloztam magam, és egy fekete tussal kihúztam a szemeimet. Bementem barátnőm szobájába, és gyengéden felébresztettem.

Mivel nekem nem volt ruhám, ezért tőle kellett kérnem, de nem voltam benne biztos hogy a tegnapi után ad.

Én: Jó reggelt! Bocsi, de tudnál nekem kölcsönadni valami ruhát?

Barátnőm: Persze, persze ott van abba a szekrénybe. *mondta félkómásan, és rámutatott egy óriási szekrényre*

Odaléptem az említett szekrényhez és kinyitottam. Az a látvány, ami fogadott, csodálatos volt. Rengeteg ruha, szín szerint csoportosítva. A szivárvány minden színét meg lehetett találni abban a rejtélyes, végtelennek tűnő szekrényben, amit pár perce lesokkolva bámultam. Elvarázsolt. Nem is tudtam, hogy ennyi ruhája van (barátnőd neve)-nek. Vagyis...mindig divatosan és változatosan öltözik, de ez azért mégis meglepő. Szerencsémre ugyanaz volt a méretünk, úgyhogy igazából bármelyik ruhát felvehettem volna. Szorgalmasan elkezdtem kutatni a színcsodák között és találtam egy elég rikító csőgatyát. Rettentően tetszett, úgyhogy kerestem hozzá egy fekete blúzt, és egy fekete cipőt. Borzasztóan tetszett a szett, elégedett voltam.

Odaléptem ismét barátnődhöz és suttogtam.

Én: Köszi szépen. Én most elmegyek, majd beszélünk.

(Barátnőd neve) befordult az ágy felé, jelezve, hogy aludni akar, majd kinyögött egy 'oké'-t, de nem voltam benne biztos, hogy eljutott az agyáig az amit mondtam. De mivel csöngettek, ezért otthagytam a szobájában, felkaptam a táskámat, és futottam is a bejárati ajtó felé. Amikor kinyitottam az ajtót, megláttam Louist. Fülig érő szájjal mosolygott rám.

*Louis szemszöge*

Ott állt előttem, egy nagyon csinos ruhában, ami megragadta a figyelmem. Végigmértem párszor, de ezt ő is észrevette, ezért megköszörülte a torkát.

(Neved): Jó reggelt Louis!

Én: Jó-jó reggelt (neved)! Na készen állsz? Mehetünk?

8. fejezet - A barátnődnél

Hello! Túl vagyok a 4700 megtekintésen és 35 rendszeres olvasó van! Köszönöm ! :) Remélem tetszik, ha igen akkor jelezzétek egy megjegyzéssel :) Jó olvasást :)

----

Úton a barátnőd háza felé, végig azon gondolkodtál, hogy Louis vajon mit akarhat ennyire megbeszélni veled. Mi lehet ennyire fontos? Biztos voltál benne hogy a Nialles ügyről akar beszélni, de nem tudtad, hogy pontosan miről. Mikor odaértél, a barátnőd azonnal kérdezősködött, hogy mi a baj.

Te: Semmi, semmi...

Barátnőd: De hát azt mondtam, hogy nagy gáz van...

Te: Csak azért mondtam, hogy biztos itt aludhassak... *hazudtál*

Barátnőd: Ne hazudj nekem! Hallottam a hangodon, hogy baj van!

Te: Oké, igen. Baj volt. De már nincs. *hazudtál újra, amitől kicsit rosszul érezted magad*

Barátnőd: És mi volt a baj?

Te: Az nem lényeg. Az a fontos, hogy már nincs. Zárjuk le ezt a témát.

Barátnőd: Hát jóóó....

*Barátnőd szemszöge*

Valamit eltitkol előlem. Nem tudom, hogy mit, de idegesít, hogy nem mondja el. Nagyon nagy bajnak kell lennie, ha nem akarja elmondani, úgyhogy kezdek aggódni. De megtörhetetlen. Végig azt mondogatja, hogy semmi baj... De akkor miért jött át? Mármint...örülök neki, meg minden, csak általában minimum a találka előtti napon lebeszéljük a dolgokat, nem csak úgy hogy 'na most átmegyek'. Ez fura volt. És (neved) is. Amióta itt van, csak csendben ül az ágyamon, és nézi a kikapcsolt telefonját. Általában ilyenkor megőrülünk, és belevetjük magunkat a hülyeségeinkbe...

Én: Na és milyen volt a koncert? *próbáltam valami beszédtémát hozni, hogy megtörjem a kínos csendet*

(Neved): Jó.

Na jó, most már tényleg nem értek semmit. (Neved) az egyik legnagyobb directioner, akit valaha láttam. Órákat kéne áradoznia a koncertről. De nem, ő egy jó -val beérte. Akkor valószínűleg valami szörnyű történt a koncerten...

Én: És mi történt? Mit énekeltek?

(Neved): Sok mindent.

Mivan?! Most egy olyannak kellett volna jönnie, hogy elénekelték a Gotta Be Yout, a What Makes You Beautifult, az I Wantot, és még mindent isten kínját. Az őrületbe kerget ez a csaj a hallgatásával.

*Te szemszöged*

Nem kellett volna ide jönnöm. Tudtam, hogy kíváncsi lesz, mert ő mindig ilyen. Nem hagyja békén az embert, addig amíg meg nem tudja a kívánt infót. De ezt nem mondhatom el neki. Akármennyire ki akartam beszélni magamból, nem tehettem. És igazából ha elmondanám valakinek, biztos nem ő lenne az, mert nagyon szeretem, de elég pletykás.

***

Elmentem tusolni, és utána úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy filmet. Néha még megpróbálta kiszedni belőlem, hogy mi történt, de végül feladta. Csinált pattogatott kukoricát, és megnéztünk valami vígjátékot. Mozizás után elmentünk lefeküdni. Általában alvás előtt még órákat szoktunk beszélgetni, de most ez nem így volt.

Én: Szüleid miért nincsenek itthon?

Barátnőm: Elutaztak.

Én: És itt hagytak egyedül?

Meglepődtem, mert engem sosem hagytak volna egyedül.

Barátnőm: Igen. Miért olyan meglepő ez? 17 vagyok.

Én: Értem, értem. Csak engem sosem hagytak volna egyedül.

Barátnőm: Az te vagy...

A beszélgetésünk nagyon kínos volt. Látszott (barátnőd neve)-n hogy megsértődött. Elfordult és halkan motyogta hogy 'Jó éjt'.

*Másnap*

Én keltem fel hamarabb, úgyhogy felöltöztem és csináltam két szendvicset. 10 óra volt, és (barátnőd neve) még mindig aludt. Leültem a nappaliban lévő fekete kanapéra és bekapcsoltam a Tvt. Körülbelül fél órát tvztem , és lustulásomat a telefonom csörgése zavarta meg. Louis volt az...

7. fejezet - Louis

Sziasztok! Tudod kicsit késve de itt az új rész! Remélem tetszik! Jó olvasást! :)

-----

*A te szemszöged*

Már délután 5 óra van, és még mindig itt vagyok a városban. Fogalmam sincs, hogy hol, de nem is érdekelt. Csak sétáltam körbe-körbe és próbáltam kitisztítani a fejem. Ma már másodjára csinálom ez, és mondhatom nem túl könnyű! Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből Niallt. De mért nem? Még csak 2 napja ismerem! Ezt ő is mondta! Valószínűleg azért, mert amióta ismerem és imádom a One Directiont, csak arról álmodoztam, hogy egyszer a felesége leszek. Rájöttem arra, hogy nem szabad hinni a sajtónak Ők azt mondták, hogy Niall soha de soha nem bántana meg egy lányt. Aha, persze...

Beültem egy kávézóba, és ott elmélkedtem, hogy most mit tegyek. Haza tuti hogy nem megyek. Ez biztos. Lehet, hogy vissza kéne mennem Niallékhoz....nem! Nem fogom beadni a derekam! Hosszas töprengés után arra jutottam, hogy ott fogok aludni valamelyik barátomnál. Elővettem a telefonom és bekapcsoltam.

53 nem fogadott hívás

23 új üzenet

A hívások anyától, apától, de főleg Nialltől jöttek. Ezek szerint érdeklem...

Az üzenetek között négy olyat találtam, ami anyukámtól jött, és azt taglalta, hogy mi vár rám otthon. Most komolyan? Azzal akar hazacsalni, hogy felsorolja a büntetéseket? Ez kb. olyan mintha azt mondaná, hogy 'Gyere ide egy pofonért, ha sietsz kettőt kapsz!'...

A többi üzenetet Nialltől kaptam. Mindegyik ugyanarról szólt;hogy mennyire sajnálja, és hogy menjek vissza, és ő nem akar elveszteni, stb. Nem volt erőm mindegyiket elolvasni, úgyhogy beleolvastam párba, majd eszembe jutott, hogy miért is vettem elő a telómat. Felhívtam a legjobb barátnőmet.

Legjobb barátnőm: Szia! Mizu?

Én: Szia! Nagy gáz van...

Legjobb barátnőm: Mi a baj?

Én: Nálatok aludhatok ma este?

Legjobb barátnőm: Hát...persze de mi a baj?

Én: Hosszú, majd elmesélem. Akkor most átmehetek hozzátok?

Legjobb barátnőm: Gyere, úgyis csak én vagyok most itthon....

Én: Szuper. Akkor megyek is. Szia.

Legjobb barátnőm: Szia.

Elindultam szeretett barátnőm felé, de tudtam, hogy rengeteg kérdéssel fog megbombázni. Nagyon nem vártam...

*Louis szemszöge*

Niall nagyon ki van borulva. Ez azon is látszik, hogy most a megszokottabbnál is többet eszik. És igen, ez lehetséges. Nem értem, mi van vele. Megismerte (neved)-et és totálisan megváltozott. Eddig ő volt a kis manónk, aki mindig evett és mosolygott. Most meg a hősszerelmes, aki mindig eszik, de nem mosolyog. Nagyon tetszik neki ez a lány, látszik rajta. Meg is értem, mivel elég dögös és amennyit beszéltem vele, jófejnek tűnik. És amikor mosolyog akkor olyan...te a francot csinálsz Lou?! Nem ábrándozhatsz a legjobb haverod barátnőjéről! Bár nem is a barátnője...

Most az a dolgom, hogy újra összehozzam őket. Már tudom is, hogy hogyan. Már elkértem (neved) számát Nialltől, úgyhogy most fel is hívom. Bár szerintem nem fogja felvenni, mert Niall azt mondta, hogy ki van kapcsolva a telefonja...

Kicsörög...

(Neved): Halló?

Én: (Neved) , te vagy az?

(Neved): Őő igen, és te ki vagy?

Én: Louis.

(Neved): Tomlinson?

Én: Pontosan.

(Neved): Honnan van meg a számom?

Biztos voltam benne hogy ha kimondom Niall nevét, le fogja rakni a telefont.

Én: Háát...én egy varázsló vagyok, nem tudtad?

(Neved): Ha-Ha *mondta gúnyosan* Miért hívtál?

Én: Csak úgy felhívtalak mert olyan kedvem volt és mert... *hadartam bele a telefonomba*

(Neved): Mit szeretnél Louis? *emelte fel a hangját*

Én: Jó...Beszélnünk kéne.

(Neved): Miért? Miről?

Én: Csak kell és kész. Most hol vagy?

(Neved): Ma biztos nem tudunk beszélni!

Én: Akkor holnap?

Csönd lett.

Én: Itt vagy?

(Neved): Igen. Holnap talán beszélhetünk...

Én: Szuper! *vágtam közbe*

(Neved): De csak LEHET!

Én: Jó jó, akkor mikor és hol?

(Neved): Nem tudom...Mondjuk 11-kor?

Én: Okééé... és hoool? Érted menjek?

(Neved): Az jó lenne.

Én: Oké, akkor majd felhívlak. Majd megírod üzenetbe, hogy hol vagy?

(Neved): Igen. Akkor holnap. Szia Louis!

Én: Akkor holnap... Szia (Neved)!

Leraktam a telefonomat. Ekkor vettem észre magam. Fülig ért a szám, és vagy tízszer körbesétáltam a szobát. Miért viselkedek így? Gondolatmenetemet Harry zavarta, aki betört a szobámba és rám ugrott.

Harry: Vacsoraaa!!

Louis: És ezért rám kellett ugranod?!

Harry: Te is így szoktad....

Igaza volt, én is így szoktam. De most valahogy nem ott járt az eszem. Lelöktem magamról és elindultam az étkezőbe. Amikor leértem, már mindenki az asztalnál ült, kivéve engem és Harryt. Ledobtam magam a Zayn melletti székre, és kíváncsian néztem, hogy mi lesz a vacsora, amikor Niall termett előttem.

Niall: Na, hogy ment?

Én: Mi?

Niall: Hát a telefonálás te hülye! *mondta röhögve*

Én: Ja aaaaz....nem vette fel...

Niall: Gondoltam... Nem baj haver, köszi hogy megpróbáltad!

Én: Nincs mit.

Mi a francért hazudtam neki?! Miért nem mondtam meg hogy igenis felvette és holnap találkozok vele?! Valószínűleg azért mert nem akarom, hogy tudja... De miért? Úgyse fog semmi sem történni.... Nekem az a feladatom, hogy összehozzam ŐKET, nem pedig engem és... Szent szar!! Azt hiszem kezdek beleesni (neved)-be....

6. fejezet - Vita

Sziasztok! Túl vagyunk a 3500 megtekintésen és 23 rendszeres olvasó van....ez hihetetlen! Köszönöm a visszajelzéseket, igazán jól esik! Szeretném, ha most is elmondanátok a véleményeteket, és nem muszáj csak a pozitívat! Jó olvasást! :)

-----

Szomorúan eltávolodtál Nialltől. A kezedbe vetted a telefonod és megnézted hogy ki hív. Anya.

Te: Anya, mit akarsz?!

Anyukád: Először is hol a szarba vagy már megint?! Másodszor, hogy beszélhetsz velem ilyen hangon? Rohadt nagy bajban vagy kislá....

Te: Egy barátomnál vagyok. Nyugi, nincs semmi bajom.

Anyukád: Gyere haza! MOST!

Te: Nem.

Anyukád: DE!

Te: Nem!

Leraktad a telefont. Egy percig csak bámultad a kijelzőt, majd mérgesen nekivágtad a párnának. Niall odament mögéd, átölelt és elkezdte puszilgatni a nyakad.

Niall: Mit mondott anyukád?

Te: Azt hogy menjek haza...*mondtad olyan gondterhelten amennyire csak lehetett*

Erre Niall abbahagyta a puszilgatást, megfordított és a szemedbe nézett. Láttad a szemében, hogy megijedt hogy elmész.

Niall: És... elmész?

Elmosolyodtál és megcsókoltad.

Te: Dehogy megyek te kis butus!

Újra elkezdtetek csókolózni, de Niall nem bírta ki szó nélkül. Eltolt magától.

Niall: Ezt nem teheted!

Te: Mit? Nem csókolhatlak meg?

Niall: Nem szegülhetsz így ellen a szüleidnek miattam! Nem akarom elszúrni az életed!

Te: Elszúrni?! Te tetted tökéletessé!

Niall: Tényleg? Akkor miért nem vagy hajlandó beszélni a szüleiddel? Nem hiszem, hogy az normális, hogy egy 17 éves lány elmegy otthonról szó nélkül és...

Te: Nem akarod, hogy itt legyek? Mert akkor azt mondd!

Niall: Dehogynem akarom! Hidd el, per pillanat legszívesebben csak csókolnálak, de....úgy érzem....hogy a családi gondjaid miattam vannak!

Elkezdtetek kiabálni.

Te: És? Egyszer úgyis kitörtem volna! Te csak elősegítetted. És én boldog vagyok veled!

Niall: Hiszen csak két napja ismersz! Nem tudsz rólam semmit!

Ezek a mondatok szíven ütöttek. Elkezdtél könnyezni.

Te: Tudtam, hogy hiba volt! Hogy túl jó hogy igaz legyen!

Niall: Mi...?

Te: Most elmegyek...

Elindultál az ajtó felé, de Niall megragadta a kezed...

Niall: Ne menj el! Nem azért mondtam...

Te: De. Elmegyek. De ez téged miért zavar? 'Hiszen csak két napja ismersz!!'

Niall: Ne szórakozz már...

Kibújtál a kezei közül és sírva kimentél az ajtón. Még emlékeztél, hogy merre van a kijárat, úgyhogy arra vetted az irányt. Niall sokkolódva állt a szobájában aztán észbe kapott, hogy utánad kéne mennie. Elkezdett rohanni utánad, de túl késő volt. Te már elmentél.

*Niall szemszöge*

Hogy lehetek ekkora idióta? Hogy hagyhattam elmenni? Pedig én vagyok az a fiú, aki mindig megvédi a lányokat a bunkóktól... És most én voltam a bunkó. Hogy mondhattam neki azt hogy nem is ismer?! Ő ismer a legjobban! Igen, akármilyen fura, két nap után teljesen kiismert. És szerintem én is tudok mindent róla. Most mennyire utálhat...ő mindent megtett, csak hogy velem legyen, én meg így megsértem. Kb. 20 perce ment el, és nagyon aggódok, hogy merre lehet. Nem hiszem, hogy hazament, mert mondta, hogy nem mer hazamenni. Megértem, hogy miért. A szülei irtóra zabosak rá....miattam. Ezt sosem fogom elfogadni.... Fel hívom. Most!

Hangposta. Megpróbálom még egyszer....megint. Mi van ha történt vele valami? Vagy ha lemerült a telefonja és eltévedt? Mi van ha valami alkoholista elkapja? Bár az nem valószínű, mivel kb. 2 óra körül lehet... De miért gondolok ilyenekre?! Valószínűleg csak le akar rázni, ezért kikapcsolta a telóját...

A nappaliban bámultam a kikapcsolt Tvt, amikor hirtelen valaki rám ugrott.

Én: Louis, t idióta hagyjál már békén most!

Louis: Mi a baj Nialler? És hol van az a csinos csaj akit hazahoztál?

Én: Épp ő a baj. Én amúgy (neved)nek hívják!

Louis: Tudom. És ő mért baj? Nem tetszik vagy mi....

Én: Dehogynem tetszik! Nagyon is! Csak...elszúrtam.

Louis: Hogy hogy?

Én: Nagyon megsértettem és elment. És valószínűleg nem jön vissza, amit teljesen megértek azután ahogy viselkedtem vele.

Louis: Várj...mi? Te, Niall James Horan, a legszentebb csajozó megsértett egy lányt?!

Én: Ezt mondtam....nem tudsz komoly lenni! Nagy gázban vagyok, és te azonnal piszkálsz ahelyett hogy segítenél!

Louis: Bocsi... nagyon tetszik, ugye?

Én: Leírhatatlanul.

Louis: Akkor bízd ide. Majd én megoldom a bajod!

5. fejezet - A ház

És itt az ígért dupla rész :) Remélem tetszik :)

----

Amikor bementetek a hatalmas házba lesokkolódtál.

Te: Niall...ez....gyönyörű!

Niall: Hát, nem az én érdemem de köszi.

Niall körbevezetett a földszinten. Volt egy hatalmas nappali, fehér falakkal és halványzöld bútorokkal. Túl rendes volt, úgyhogy tudtad, hogy nem gyakran használják ezt a szobát. Volt egy ebédlő, ahol már nagyobb kupi volt, de ahhoz képest hogy 5 fiú lakik itt, tiszta volt. A konyha úgyszintén. Volt még két fürdőszoba és egy vendégszoba, de azt nem nézted meg alaposabban. A 'túra' végén jöttél rá arra, hogy még nem is láttad a fiúkat.

Te: A többiek merre vannak?

Niall: Fent. Harry valószínűleg még alszik, Louis és Liam videojátékoznak, Zayn pedig... fogalmam sincs.

Te: Akkor felmegyünk?

Niall: Ja, persze.

Felmentetek a lépcsőn és egy széles folyosóra érkeztetek.

Niall: Mondom sorban. Az az ajtó Liam szobájába vezet, mellette Zayné, utána Harryé, Louisé és az enyém. Ott szemben pedig a játékterem van. Ott van most Liam és Louis. És talán Zayn is.

Nem tudtam, hogy melyiket akarod előbb csinálni. Megnézni a kedvenc fiúbandád tagjainak a szobáját, vagy találkozni velük. De Niall eldöntötte helyetted. Olyan, mintha olvasná a gondolataidat.

Niall: Gyere, köszönjünk be a fiúknak, utána megnézzük a szobáikat, oké?

Te: Jól van.

Bementetek az említett játékterembe, ami tele volt szeméttel, ruhával, mindennel. Na ez már hasonlított arra a képre, amit te képzeltél a fiúk házába. Volt ott minden. PlayStation, Xbox, Wii, minden. Louis és Liam éppen a FIFA 2012-vel játszottak, és Zayn pedig nézte őket. Szóval itt van Zayn.

Niall: Sziasztok srácok! Hazajöttünk!

Liam: ...tünk? *ekkor hátrafordult és megpillantott téged* Szia (neved)! Jó újra látni!

A nevedre Zayn felkapta a fejét.

Te: Sziasztok! Titeket is jó újra látni! Hogy megy a játék?

Louis: Szuperül. Vezetésre állok!

Zayn: Dehogy állsz vezetésre Lou! Amúgy hogy vagy (neved)?

Zayn feltűnően flörtölt veled, de ez nem tűnt fel Niallnek. El volt foglalva a játékkal. Leült a fiúk mellé és elkezdett játszani.

Niall: Érezd magad otthon!

Leültél az egyik sarokban lévő kanapéra és figyelted a játékot. Zayn leült melléd.

Zayn: Szóval hogy vagy?

Te: Jól köszi. És ti?

Zayn: Mi is megvagyunk. Tudod...Niall folyamatosan rólad beszél.

Még mindig flörtölt veled, ami egyszerre esett jól, és éreztél bűntudatot. Mivel a bűntudat erősebb volt, ezért próbáltad visszafogottan leállítani.

Te: Tudod, Zayn, szerintem nagyon helyes vagy, de én most Niallel vagyok.

Zayn: Jaj, nehogy félre érts! Megértem, hogy Niallel vagy. Ő gyorsabb volt...

Te: Mi?

Zayn: Semmi....

Összezavarodtál, de mielőtt kérdezhettél volna valamit, Zayn felállt és átment a fiúkhoz. Ekkor Harry besétált a szobába, félkómásan, egy szál alsógatyában. Ledobta magát melléd, de még nem nézett fel.

Harry: Jó reggelt fiú...*felemeli az fejét* MI A SZAR? Mi a... Szia (neved)!

Harry megragadta a mellette lévő párnát és próbálta eltakarni a testét vele.

Te: Szia Harry!

Ekkor Niall észbe kapott, hogy körbe kéne mutatnia a szobákat, úgyhogy lerakta a kontrollert és otthagyta a fiúkat. Először Louis szobáját mutatta meg. Szépen volt berendezve, egy nagy szoba, középen van egy franciaágy, a falnál pedig szekrények és egy kanapé. Utána Harry szobáját néztétek meg. Látszott rajta, hogy most kelt fel, mivel az ágynemű a földön volt. Zayn szobája egyszerű volt, nem volt benne semmi olyan, amit az ember különösnek tart. Liam szobájában az volt a vicces, hogy néhány bútorra matrica volt ragasztva. Valamelyikre egy teknős, valamelyikre egy Batman-jel, stb. És most jött a nagy pillanat. Már csak egy szoba volt hátra. Niall szobája.

Amikor bementetek, Niall azonnal bevetette magát az ágyába, te pedig körülnéztél. A fal fehér volt, de tele volt rakva képekkel. Gyerekkori fotók, poszterek. Az ágya rendbe volt rakva, de a földön láttál egy csomó ruhát. Kérdőn néztél Niallre.

Niall: Jól van na...gyorsan kellett választanom reggel hogy mit vegyek fel, és nem volt időm visszapakolni...

Nevettetek, odamentél az ágy széléhez, Niall felült, majd mélyen egymás szemébe néztetek, és megint érezted, hogy mi fog történni. Niall magához szorított, és elkezdtetek vadul csókolózni. Te rávetetted magad, ő pedig simogatta a feneked. Nem gondoltad volna, hogy Niall ilyen is tud lenni, mert te eddig azt hitted, hogy Niall félénk a lányokkal. De most egyáltalán nem volt az. Még jobban hozzád bújt, fetrengtetek az ágyában, amikor megcsörrent a telefonod...

4. fejezet - Családi gondok

Sziasztok! Tudom , hogy úgy volt hogy tegnapra hozom, de elment a net :/ De most itt van az új rész remélem tetszik :) Ja igen, jelezzétek egy megjegyzéssel :)) Jó olvasást :)

UI.: Túl vagyunk a 2300 megtekintésen és 10 rendszeres olvasó van! :) Köszönöm :)

-----

Amikor hazaértél, az a látvány fogadott, hogy a szüleid ijedten telefonálgatnak. Amikor megláttak, mindketten eldobták a telefont és odasiettek hozzád. Elkezdtek ordibálni.

Anyukád: Hála a jó istennek, itt vagy.

Apukád: Mi a szar csináltál ?? Hol és kivel voltál?? Mért nem hívtál?

Anyukád: Mit képzelsz magadról? Halálra aggódtuk magunkat!

Apukád: Válaszolj ha kérdezlek! Hol a rohadt kur...

Te: Hagyjatok már basszus!

És ekkor fogtad a magad és elsétáltál mellettük.

Apukád: Told ide vissza a pofád, kisasszony!!

Te: Nem.

Besétáltál a szobádba, magadra csuktad az ajtót és felvetted a fejhallgatódat. Nem akartad, hogy ezt a tökéletes napot elrontsák az idióta szüleid. Még mindig hallottad, hogy dörömbölnek az ajtódon, de kicsit sem érdekelt. Kicsit büszke voltál magadra, mert ilyet még sosem csináltál. Még sosem álltál ellent ennyire a szüleidnek. És jól érezted magad.

*Másnap reggel*

Korán felkeltél, mert éhes voltál, mivel nem vacsoráztál. Az este hátra lévő részét zene hallgatással töltötted és ki sem mozdultál a szobádból. Most reggel pedig úgy kellett kiosonnod, hogy a szüleid ne ébredjenek fel. Mert akkor jönne megint az ordítozás...

Kimentél, megfogtad az első ehető dolgot amit találtál és visszamentél a szobádba. Megetted a kétszersültet, és ekkor úgy döntöttél, hogy elmész sétálni. Gyorsan fölöltöztél, és már mentél is. Biztos voltál benne, hogy az hogy reggel szó nélkül elmész otthonról csak olaj a tűzre, de totálisan nem érdekelt. Sétálgattál össze-vissza a városban, és kimondottan élvezted a csendet és nyugalmat. És ekkor megcsörrent a telefonod. Ismeretlen szám.

Te: Halló, itt (neved) beszél.

Niall: Szia (neved), itt Niall. Niall Horan.

Te: Úristen, szia! Hogy vagy?

Niall: Jól, és te?

Te: Én is köszi. *és ez, a családi gondok ellenére is igaz volt*

Niall: Mit csinálsz most? Ugye nem ébresztettelek fel?

Ekkor ránéztél az órádra. Reggel 9 óra volt.

Te: Igazából most éppen sétálgatok.

Niall: Mi? Tényleg?

Te: Igen, kitisztítom a fejem...

Niall: Mert mi történt?

Te: Hát tudod egyrészt tegnap megismertem a leendő férjemet...

Niall: Kit? *mondta féltékenyen*

Te: Téged te majom! *nevettél bele a telefonba*

Niall: Jaaa... és ez baj?

Te: Nem, sőt...

Niall: Akkor miért vagy szomorú?

Te: Ááá, ezt nehéz így telefonba elmondani...

Niall: Akkor találkozzunk valahol! Éhes vagy?

Mivel 4 darab kétszersülttől nem laktál jól, ezért azonnal rávágtad.

Te: IGEN!

Niall: Szuper, mert én is. Most a város melyik részén vagy?

Pontosan tudtad, hol vagy. A HOLLYWOOD felirat közelében. Azért mentél ide, hogy felidézd a tegnapi kellemes élményeket. Amikor elmondtad Niallnek hol vagy, nevetett egy nagyot, majd közölte, hogy maradj ott ahol vagy mert odamegy hozzád.

***

Kb. 10 perc múlva megpillantottad Niallt az egyik betű mögül jőve. Egy gyengéd csókkal köszöntettétek egymást, megfogta a kezed és elindultatok a város felé.

Niall: Olyan gyönyörű vagy reggel is!

Te: *elpirulsz* Köszi! Szóval mi a program?

Niall: Gondoltam mivel mindketten éhesek vagyunk, ezért elmehetnénk reggelizni...

Te: Ah, de jó ötlet! De...nincs nálam pénz.

Niall: És? Úgyis én fizetek!

Nevettetek és Niall vezetésével elmentetek egy étterem-szerűségbe. Megreggeliztetek, Niall gofrit kért, te pedig palacsintát, de végül Niall ette meg majdnem az összeset. Nagyon sokat beszélgettetek, már mindent tudtatok egymásról. Reggeli után sétáltatok egy nagyot, és még tovább beszélgettetek. Elmesélted neki a családi drámát, és hogy most nagyin nincs kedved hazamenni, mert valószínűleg ordibálás lenne, és életed végéig nem mehetnél sehova...Ekkor Niall szeme felcsillant.

Niall: Szóval nem szeretnél hazamenni?

Te: Háát nem nagyon....

Niall: Akkor nincs kedved eljönni hozzánk?

Te: Mi?

Niall: Tudod, a házunkba... nem úgy értem, hogy odaköltözni, csak most délutánra...

Te: De zavarni fogok...

Niall: Dehogy fogsz zavarni! A fiúk is nagyon megkedveltek. Örülnének ha átjönnél, de főleg én!

Te: Jó, szívesen átmegyek, de csak akkor, ha nem zavarok.

Niall: Akkor gyere.

Elindultatok a fiúk háza felé, ami (meglepően) nem volt messze. De a kapuban megtorpantál.

Niall: Mi a baj megint?

Te: Semmi, csak tudod én nem vagyok ilyen.

Niall összezavarodott.

Te: Mármint nem vagyok...rossz. Én mindig is anyuci és apuci áldott jó kislánya voltam, most meg bezárkózok és elmegyek egy fiú házába úgy hogy azt se tudják hol vagyok? Ez nekem új.

Niall: Ha szeretnéd, haza vihetlek...

Te: Dehogyis! Imádom az új énem! Nem érdekel, hogy mások mit gondolnak, és ez annyira jó! És ezt neked köszönhetem.

Niall: Azt köszönöd nekem, hogy beleviszlek a rosszba? Uh, úgy érzem, hogy a szüleid sosem fognak engem kedvelni...

3. fejezet - HOLLYWOOD

Sziasztok! Itt az új rész, remélem tetszik! Ha igen , kérlek jelezzétek egy kommenttel :) Jó olvasást :)

------

A riporterek érdeklődő szemekkel figyeltek téged. Hallottad, hogy mindenki rólad beszél. Nem tudják, hogy te ki vagy. Ezt Niall is észrevette, ezért odahívott magához egy riportert.

Niall: Tedd fel a kérdéseidet, de gyorsan mert programunk van!
Shaun (riporter) : Köszönöm. Szóval... Megkérdezhetem, hogy ki az a gyönyörű nőszemély melletted?
A fiatal riporter rád kacsintott, amitől Niall furcsa módon féltékeny lett, és magához ölelt.
Niall: Ő itt kérlek szépen a barátnőm! *érezni lehetett a féltékenységet a hangjában, amitől elkezdtél nevetni*
Erre a mondatra mindenki elcsendesedett. A rajongók sokkolódva néztek titeket. A szemünkből ki lehetett olvasni, hogy mit gondolnak. 'Mi van? Niallnek van barátnője? Nee! Ilyen nincs!'
Shaun: Tényleg? És mióta vagytok együtt?
Niall ijedten rád nézett. Nem tudta, hogy mit mondjon.
Niall: Háát... nem túl rég óta....
Shaun: Pontosabban?
Niall: Mondom, hogy nem túl rég óta!
Shaun: Okéé...
Kérdezett még pár kérdést, de te inkább azt figyelted, hogy miről beszélnek a rajongók. Főleg rólad.
Zayn: Jóóól van, ennyi volt. Sajnos most már mennünk kell...
Harry: Igen, sziasztok srácok!
Elköszöntetek a riporterektől és a fanoktól, Niall megfogta a kezed és elindultatok egy nagy limuzin felé.
Te: Na nee. Egy limuzinnal megyünk?! Ez mekkora királyság!
A fiúk elmosolyodtak ezen a mondaton.
Niall: Igen (neved). Megfelel?
Te: Ezt most komolyan kérdezed?
Louis: Hollywood felirat! Vigyázz mert jön a One Direction!!

* * *

A fiúk őrült módon rohangáltak a nagy betűk között, de Niall inkább veled maradt. Együtt sétáltatok, kézen fogva. Nagyon, nagyon sokat beszélgettetek. Épp ment le a nap, úgyhogy filmbeillő volt a jelenet. De a napról eszedbe jutott, hogy mennyi az idő...

Te: Uramisten!!!!
Niall: Mi... mi a baj?!
Te: Már ilyen késő van?
Niall: Még csak 8 óra...
Te: De nekem a koncert után haza kellett volna mennem! Anyukámék azt se engedték meg, hogy az esti koncertetekre menjek, ezért mentem 2 órásira!
Niall: Várj...te nem szóltál a szüleidnek, hogy eljössz velünk?!
Te: Nem...
Niall: De miért nem?
Te: Mert annyira el voltam kábulva tőled!
'Ezt nem kellett volna kimondanom...' -gondoltad magadban. Niall elpirult.
Niall: Jó, megértelek. Igazából én is el voltam kábulva tőled.
Megsimogatta az arcod. Összeszorult a gyomrod, mert már érezted mi fog következni.

Niall a kezei közé vette az arcod, és elkezdett feléd hajolni. Egyre csak közeledtetek egymáshoz és végül az ajkaitok egymáshoz értek. Először csak egy gyengéd csóknak indult, de aztán elkezdett forrósodni a helyzet... Pár perc után már olyanok voltak az ajkaitok, mintha összeforrtak volna. Égtetek a vágytól, egyre közelebb és közelebb kerültetek egymáshoz. Beletúrtál Niall gyönyörű szőke hajába. Az ő keze eddig a hátadon volt, de most már kezdett egyre lejjebb menni. Már javában fogta a fenekedet, amikor a hátatok mögül zajok hallatszottak.

Louis: KHM, KHM
Gyorsan eltávolodtatok egymástól és felnéztetek.
Liam: Lou, te olyan bunkó vagy! Most megzavartad a romantikus pillanatukat!
Harry: Hát ez nem egy pillanat volt, hanem inkább fél óra!
Niall: Annyi azért nem volt...ugye?
Zayn: Dehogy volt!
Elkezdtek nevetni, de neked ismét eszedbe jutottak a szüleid.
Te: Bocsi de nekem most mennem kell!
Elindultál, de Niall megragadta a kezed és ismét megcsókolt.
Niall: Csak így itt hagysz?
Te: Sajnálom! De így is nagy bajban vagyok!
Niall: Azért még látlak, ugye?
Te: Természetesen! Megvan a számom ugye?
Niall: Meg, de azért felírom még egyszer!
Gyorsan megadtad neki a számod, adott egy csókot, és már indultál is haza.

2. fejezet - Váratlan történések

Niall egy pillanatra megzavarodik, majd behívja Louist. Te megpróbálsz a háttérbe húzódni, de Niall megfogja a kezed, és maga mellett tart.

Belép Lou.
Lou: Niall, csak azt... Hát Ő meg ki?
Niall: Ő (neved). Egy rajongó, akit nagyon kedvelek.
Lou: Azt látom... *nézi a kezeteket*
Niall: Mit akartál Lou?
Lou: Ja igen... Khm. Azt beszéltük a fiúkkal, hogy elmegyünk a Hollywood felirathoz, és csak szólni akartam neked. De lehet neked más terveid vannak... *vigyorog*
Niall: Tőlem mehetünk. *feléd fordul* Van kedved velünk jönni?
Te: Őőőő.. Igen, persze, miért is ne.
Niall: Remek! *nyom egy puszit az arcodra*
Lou: OK! Szólok a többieknek. *sarkon fordul és kimegy*
Te: Biztos hogy nem baj ha veletek megyek?
Niall: Nem! Nagyon szeretném ha velünk jönnél!
Te: De nem félsz tőle hogy meglátnak velem? Mit fognak gondolni?
Niall: Gondolom, hogy a barátnőm vagy. Remélem nem bánod.
Te: Ha te nem bánod akkor én sem.
Niall megcsókol.
Te: Ezt vehetem egy nemnek?
Niall: Egész nyugodtan!
Kézen fogva kisétáltok az öltözőből. A többiek már kint várnak titeket a folyosón. Amikor meglátnak nagy sugdolózás veszi kezdetét, te csak annyit hallasz, hogy 'Tényleg szép!' 'Igazad volt Lou!'
Amint odaértek abbamarad a suttogás.
Niall sorban bemutat a fiúknak. Zayn elkezd veled flörtölni.
Niall megüti a vállát, és azt mondja:
Niall: Zayn most azonnal hagyd abba! Ő az én barátnőm!!
Zayn: Azt majd meglátjuk! *rád villant egy ragyogó mosolyt*
Te visszamosolyogsz rá, de odabújsz Niallhez.
Niall diadalittasan néz Zaynre.
Harry: Mehetünk?
Mindenki: Persze!
Amikor kiléptek az épületből rajongók ezrei, és újságírók, fotósok vesznek körül titeket. Te próbálsz elbújni a fiúk háta mögé, de Niall büszkén húz oda magához, és karol beléd....

1. fejezet - Kezdet

Amerikában vagy a fiúk egyik koncertjére mentél ki. Az első sorban vagy és énekelsz velük, mint mindenki más. Amikor vége a koncertnek gyorsan kimész az épület elé, ahol majd a fiúk kijönnek. Meglátod, hogy hátul nyitva van az ajtó, és senki nem figyel, hát gyorsan besurransz, valahogy ellopózol az őrök mellett, és megtalálod az öltözőket. Véletlenszerűen benyitsz az egyikbe. Nem tudod melyik fiúé, de elbújsz a ruhás állvány mögött. Egyszer csak bejön Niall, te félénken előjössz... Niall meglepődik. Te megkéred h ne dobasson ki, megesküdsz neki, h nem akartál semmi rosszat, csak egy autogramot, és egy közös képet.
Niall nem szól semmit, csinál egy közös képet, utána elővesz egy autogramkártyát, aláírja és ráír még valamit, amit hirtelen nem tudsz elolvasni, majd miközben átadja neked megkérdezi:
Niall: Hogy hívnak?
Te: (Neved)
Niall: Gyönyörű neved van, illik hozzád.
Te elpirulsz.
Niall: Jajj bocsáss meg, nem akartalak zavarba hozni!
Te véletlenül leejted az autogramkártyát.
Niall és te is azonnal utána kaptok. Mind a ketten megfogjátok a kártyát, és vele egymás kezét is... Nagyon zavarba jöttök, majd Niall belenéz a szemedbe és te még jobban elolvadsz, hisz annyit álmodoztál már erről a pillanatról.
Hirtelen hatalmas vágy önt el, hogy megérintsd Niall arcát.
Megérinted. Niall libabőrös lesz.
Te: Bocsi! Nem tudom mi ütött belém!
Niall: Semmi baj!
Majd hirtelen közelebb lép hozzád, ő is megérinti az arcodat, majd megcsókol.
A csók nem tartott tovább 1 percnél, de neked mégis egy örökkévalóságnak tűnt.
Niall: Jajj bocsáss meg! Nem tudom mi ütött belém, egyszerűen nem voltam önmagam ura.
Te: Nem kell bocsánatot kérned. Nagyon élveztem.
Niall: Hát ennek örülök, mert én is.
Ekkor kopogtatnak és odakint megszólal Louis.