7. fejezet - Louis

Sziasztok! Tudod kicsit késve de itt az új rész! Remélem tetszik! Jó olvasást! :)

-----

*A te szemszöged*

Már délután 5 óra van, és még mindig itt vagyok a városban. Fogalmam sincs, hogy hol, de nem is érdekelt. Csak sétáltam körbe-körbe és próbáltam kitisztítani a fejem. Ma már másodjára csinálom ez, és mondhatom nem túl könnyű! Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből Niallt. De mért nem? Még csak 2 napja ismerem! Ezt ő is mondta! Valószínűleg azért, mert amióta ismerem és imádom a One Directiont, csak arról álmodoztam, hogy egyszer a felesége leszek. Rájöttem arra, hogy nem szabad hinni a sajtónak Ők azt mondták, hogy Niall soha de soha nem bántana meg egy lányt. Aha, persze...

Beültem egy kávézóba, és ott elmélkedtem, hogy most mit tegyek. Haza tuti hogy nem megyek. Ez biztos. Lehet, hogy vissza kéne mennem Niallékhoz....nem! Nem fogom beadni a derekam! Hosszas töprengés után arra jutottam, hogy ott fogok aludni valamelyik barátomnál. Elővettem a telefonom és bekapcsoltam.

53 nem fogadott hívás

23 új üzenet

A hívások anyától, apától, de főleg Nialltől jöttek. Ezek szerint érdeklem...

Az üzenetek között négy olyat találtam, ami anyukámtól jött, és azt taglalta, hogy mi vár rám otthon. Most komolyan? Azzal akar hazacsalni, hogy felsorolja a büntetéseket? Ez kb. olyan mintha azt mondaná, hogy 'Gyere ide egy pofonért, ha sietsz kettőt kapsz!'...

A többi üzenetet Nialltől kaptam. Mindegyik ugyanarról szólt;hogy mennyire sajnálja, és hogy menjek vissza, és ő nem akar elveszteni, stb. Nem volt erőm mindegyiket elolvasni, úgyhogy beleolvastam párba, majd eszembe jutott, hogy miért is vettem elő a telómat. Felhívtam a legjobb barátnőmet.

Legjobb barátnőm: Szia! Mizu?

Én: Szia! Nagy gáz van...

Legjobb barátnőm: Mi a baj?

Én: Nálatok aludhatok ma este?

Legjobb barátnőm: Hát...persze de mi a baj?

Én: Hosszú, majd elmesélem. Akkor most átmehetek hozzátok?

Legjobb barátnőm: Gyere, úgyis csak én vagyok most itthon....

Én: Szuper. Akkor megyek is. Szia.

Legjobb barátnőm: Szia.

Elindultam szeretett barátnőm felé, de tudtam, hogy rengeteg kérdéssel fog megbombázni. Nagyon nem vártam...

*Louis szemszöge*

Niall nagyon ki van borulva. Ez azon is látszik, hogy most a megszokottabbnál is többet eszik. És igen, ez lehetséges. Nem értem, mi van vele. Megismerte (neved)-et és totálisan megváltozott. Eddig ő volt a kis manónk, aki mindig evett és mosolygott. Most meg a hősszerelmes, aki mindig eszik, de nem mosolyog. Nagyon tetszik neki ez a lány, látszik rajta. Meg is értem, mivel elég dögös és amennyit beszéltem vele, jófejnek tűnik. És amikor mosolyog akkor olyan...te a francot csinálsz Lou?! Nem ábrándozhatsz a legjobb haverod barátnőjéről! Bár nem is a barátnője...

Most az a dolgom, hogy újra összehozzam őket. Már tudom is, hogy hogyan. Már elkértem (neved) számát Nialltől, úgyhogy most fel is hívom. Bár szerintem nem fogja felvenni, mert Niall azt mondta, hogy ki van kapcsolva a telefonja...

Kicsörög...

(Neved): Halló?

Én: (Neved) , te vagy az?

(Neved): Őő igen, és te ki vagy?

Én: Louis.

(Neved): Tomlinson?

Én: Pontosan.

(Neved): Honnan van meg a számom?

Biztos voltam benne hogy ha kimondom Niall nevét, le fogja rakni a telefont.

Én: Háát...én egy varázsló vagyok, nem tudtad?

(Neved): Ha-Ha *mondta gúnyosan* Miért hívtál?

Én: Csak úgy felhívtalak mert olyan kedvem volt és mert... *hadartam bele a telefonomba*

(Neved): Mit szeretnél Louis? *emelte fel a hangját*

Én: Jó...Beszélnünk kéne.

(Neved): Miért? Miről?

Én: Csak kell és kész. Most hol vagy?

(Neved): Ma biztos nem tudunk beszélni!

Én: Akkor holnap?

Csönd lett.

Én: Itt vagy?

(Neved): Igen. Holnap talán beszélhetünk...

Én: Szuper! *vágtam közbe*

(Neved): De csak LEHET!

Én: Jó jó, akkor mikor és hol?

(Neved): Nem tudom...Mondjuk 11-kor?

Én: Okééé... és hoool? Érted menjek?

(Neved): Az jó lenne.

Én: Oké, akkor majd felhívlak. Majd megírod üzenetbe, hogy hol vagy?

(Neved): Igen. Akkor holnap. Szia Louis!

Én: Akkor holnap... Szia (Neved)!

Leraktam a telefonomat. Ekkor vettem észre magam. Fülig ért a szám, és vagy tízszer körbesétáltam a szobát. Miért viselkedek így? Gondolatmenetemet Harry zavarta, aki betört a szobámba és rám ugrott.

Harry: Vacsoraaa!!

Louis: És ezért rám kellett ugranod?!

Harry: Te is így szoktad....

Igaza volt, én is így szoktam. De most valahogy nem ott járt az eszem. Lelöktem magamról és elindultam az étkezőbe. Amikor leértem, már mindenki az asztalnál ült, kivéve engem és Harryt. Ledobtam magam a Zayn melletti székre, és kíváncsian néztem, hogy mi lesz a vacsora, amikor Niall termett előttem.

Niall: Na, hogy ment?

Én: Mi?

Niall: Hát a telefonálás te hülye! *mondta röhögve*

Én: Ja aaaaz....nem vette fel...

Niall: Gondoltam... Nem baj haver, köszi hogy megpróbáltad!

Én: Nincs mit.

Mi a francért hazudtam neki?! Miért nem mondtam meg hogy igenis felvette és holnap találkozok vele?! Valószínűleg azért mert nem akarom, hogy tudja... De miért? Úgyse fog semmi sem történni.... Nekem az a feladatom, hogy összehozzam ŐKET, nem pedig engem és... Szent szar!! Azt hiszem kezdek beleesni (neved)-be....