4. fejezet - Családi gondok

Sziasztok! Tudom , hogy úgy volt hogy tegnapra hozom, de elment a net :/ De most itt van az új rész remélem tetszik :) Ja igen, jelezzétek egy megjegyzéssel :)) Jó olvasást :)

UI.: Túl vagyunk a 2300 megtekintésen és 10 rendszeres olvasó van! :) Köszönöm :)

-----

Amikor hazaértél, az a látvány fogadott, hogy a szüleid ijedten telefonálgatnak. Amikor megláttak, mindketten eldobták a telefont és odasiettek hozzád. Elkezdtek ordibálni.

Anyukád: Hála a jó istennek, itt vagy.

Apukád: Mi a szar csináltál ?? Hol és kivel voltál?? Mért nem hívtál?

Anyukád: Mit képzelsz magadról? Halálra aggódtuk magunkat!

Apukád: Válaszolj ha kérdezlek! Hol a rohadt kur...

Te: Hagyjatok már basszus!

És ekkor fogtad a magad és elsétáltál mellettük.

Apukád: Told ide vissza a pofád, kisasszony!!

Te: Nem.

Besétáltál a szobádba, magadra csuktad az ajtót és felvetted a fejhallgatódat. Nem akartad, hogy ezt a tökéletes napot elrontsák az idióta szüleid. Még mindig hallottad, hogy dörömbölnek az ajtódon, de kicsit sem érdekelt. Kicsit büszke voltál magadra, mert ilyet még sosem csináltál. Még sosem álltál ellent ennyire a szüleidnek. És jól érezted magad.

*Másnap reggel*

Korán felkeltél, mert éhes voltál, mivel nem vacsoráztál. Az este hátra lévő részét zene hallgatással töltötted és ki sem mozdultál a szobádból. Most reggel pedig úgy kellett kiosonnod, hogy a szüleid ne ébredjenek fel. Mert akkor jönne megint az ordítozás...

Kimentél, megfogtad az első ehető dolgot amit találtál és visszamentél a szobádba. Megetted a kétszersültet, és ekkor úgy döntöttél, hogy elmész sétálni. Gyorsan fölöltöztél, és már mentél is. Biztos voltál benne, hogy az hogy reggel szó nélkül elmész otthonról csak olaj a tűzre, de totálisan nem érdekelt. Sétálgattál össze-vissza a városban, és kimondottan élvezted a csendet és nyugalmat. És ekkor megcsörrent a telefonod. Ismeretlen szám.

Te: Halló, itt (neved) beszél.

Niall: Szia (neved), itt Niall. Niall Horan.

Te: Úristen, szia! Hogy vagy?

Niall: Jól, és te?

Te: Én is köszi. *és ez, a családi gondok ellenére is igaz volt*

Niall: Mit csinálsz most? Ugye nem ébresztettelek fel?

Ekkor ránéztél az órádra. Reggel 9 óra volt.

Te: Igazából most éppen sétálgatok.

Niall: Mi? Tényleg?

Te: Igen, kitisztítom a fejem...

Niall: Mert mi történt?

Te: Hát tudod egyrészt tegnap megismertem a leendő férjemet...

Niall: Kit? *mondta féltékenyen*

Te: Téged te majom! *nevettél bele a telefonba*

Niall: Jaaa... és ez baj?

Te: Nem, sőt...

Niall: Akkor miért vagy szomorú?

Te: Ááá, ezt nehéz így telefonba elmondani...

Niall: Akkor találkozzunk valahol! Éhes vagy?

Mivel 4 darab kétszersülttől nem laktál jól, ezért azonnal rávágtad.

Te: IGEN!

Niall: Szuper, mert én is. Most a város melyik részén vagy?

Pontosan tudtad, hol vagy. A HOLLYWOOD felirat közelében. Azért mentél ide, hogy felidézd a tegnapi kellemes élményeket. Amikor elmondtad Niallnek hol vagy, nevetett egy nagyot, majd közölte, hogy maradj ott ahol vagy mert odamegy hozzád.

***

Kb. 10 perc múlva megpillantottad Niallt az egyik betű mögül jőve. Egy gyengéd csókkal köszöntettétek egymást, megfogta a kezed és elindultatok a város felé.

Niall: Olyan gyönyörű vagy reggel is!

Te: *elpirulsz* Köszi! Szóval mi a program?

Niall: Gondoltam mivel mindketten éhesek vagyunk, ezért elmehetnénk reggelizni...

Te: Ah, de jó ötlet! De...nincs nálam pénz.

Niall: És? Úgyis én fizetek!

Nevettetek és Niall vezetésével elmentetek egy étterem-szerűségbe. Megreggeliztetek, Niall gofrit kért, te pedig palacsintát, de végül Niall ette meg majdnem az összeset. Nagyon sokat beszélgettetek, már mindent tudtatok egymásról. Reggeli után sétáltatok egy nagyot, és még tovább beszélgettetek. Elmesélted neki a családi drámát, és hogy most nagyin nincs kedved hazamenni, mert valószínűleg ordibálás lenne, és életed végéig nem mehetnél sehova...Ekkor Niall szeme felcsillant.

Niall: Szóval nem szeretnél hazamenni?

Te: Háát nem nagyon....

Niall: Akkor nincs kedved eljönni hozzánk?

Te: Mi?

Niall: Tudod, a házunkba... nem úgy értem, hogy odaköltözni, csak most délutánra...

Te: De zavarni fogok...

Niall: Dehogy fogsz zavarni! A fiúk is nagyon megkedveltek. Örülnének ha átjönnél, de főleg én!

Te: Jó, szívesen átmegyek, de csak akkor, ha nem zavarok.

Niall: Akkor gyere.

Elindultatok a fiúk háza felé, ami (meglepően) nem volt messze. De a kapuban megtorpantál.

Niall: Mi a baj megint?

Te: Semmi, csak tudod én nem vagyok ilyen.

Niall összezavarodott.

Te: Mármint nem vagyok...rossz. Én mindig is anyuci és apuci áldott jó kislánya voltam, most meg bezárkózok és elmegyek egy fiú házába úgy hogy azt se tudják hol vagyok? Ez nekem új.

Niall: Ha szeretnéd, haza vihetlek...

Te: Dehogyis! Imádom az új énem! Nem érdekel, hogy mások mit gondolnak, és ez annyira jó! És ezt neked köszönhetem.

Niall: Azt köszönöd nekem, hogy beleviszlek a rosszba? Uh, úgy érzem, hogy a szüleid sosem fognak engem kedvelni...