6. fejezet - Vita

Sziasztok! Túl vagyunk a 3500 megtekintésen és 23 rendszeres olvasó van....ez hihetetlen! Köszönöm a visszajelzéseket, igazán jól esik! Szeretném, ha most is elmondanátok a véleményeteket, és nem muszáj csak a pozitívat! Jó olvasást! :)

-----

Szomorúan eltávolodtál Nialltől. A kezedbe vetted a telefonod és megnézted hogy ki hív. Anya.

Te: Anya, mit akarsz?!

Anyukád: Először is hol a szarba vagy már megint?! Másodszor, hogy beszélhetsz velem ilyen hangon? Rohadt nagy bajban vagy kislá....

Te: Egy barátomnál vagyok. Nyugi, nincs semmi bajom.

Anyukád: Gyere haza! MOST!

Te: Nem.

Anyukád: DE!

Te: Nem!

Leraktad a telefont. Egy percig csak bámultad a kijelzőt, majd mérgesen nekivágtad a párnának. Niall odament mögéd, átölelt és elkezdte puszilgatni a nyakad.

Niall: Mit mondott anyukád?

Te: Azt hogy menjek haza...*mondtad olyan gondterhelten amennyire csak lehetett*

Erre Niall abbahagyta a puszilgatást, megfordított és a szemedbe nézett. Láttad a szemében, hogy megijedt hogy elmész.

Niall: És... elmész?

Elmosolyodtál és megcsókoltad.

Te: Dehogy megyek te kis butus!

Újra elkezdtetek csókolózni, de Niall nem bírta ki szó nélkül. Eltolt magától.

Niall: Ezt nem teheted!

Te: Mit? Nem csókolhatlak meg?

Niall: Nem szegülhetsz így ellen a szüleidnek miattam! Nem akarom elszúrni az életed!

Te: Elszúrni?! Te tetted tökéletessé!

Niall: Tényleg? Akkor miért nem vagy hajlandó beszélni a szüleiddel? Nem hiszem, hogy az normális, hogy egy 17 éves lány elmegy otthonról szó nélkül és...

Te: Nem akarod, hogy itt legyek? Mert akkor azt mondd!

Niall: Dehogynem akarom! Hidd el, per pillanat legszívesebben csak csókolnálak, de....úgy érzem....hogy a családi gondjaid miattam vannak!

Elkezdtetek kiabálni.

Te: És? Egyszer úgyis kitörtem volna! Te csak elősegítetted. És én boldog vagyok veled!

Niall: Hiszen csak két napja ismersz! Nem tudsz rólam semmit!

Ezek a mondatok szíven ütöttek. Elkezdtél könnyezni.

Te: Tudtam, hogy hiba volt! Hogy túl jó hogy igaz legyen!

Niall: Mi...?

Te: Most elmegyek...

Elindultál az ajtó felé, de Niall megragadta a kezed...

Niall: Ne menj el! Nem azért mondtam...

Te: De. Elmegyek. De ez téged miért zavar? 'Hiszen csak két napja ismersz!!'

Niall: Ne szórakozz már...

Kibújtál a kezei közül és sírva kimentél az ajtón. Még emlékeztél, hogy merre van a kijárat, úgyhogy arra vetted az irányt. Niall sokkolódva állt a szobájában aztán észbe kapott, hogy utánad kéne mennie. Elkezdett rohanni utánad, de túl késő volt. Te már elmentél.

*Niall szemszöge*

Hogy lehetek ekkora idióta? Hogy hagyhattam elmenni? Pedig én vagyok az a fiú, aki mindig megvédi a lányokat a bunkóktól... És most én voltam a bunkó. Hogy mondhattam neki azt hogy nem is ismer?! Ő ismer a legjobban! Igen, akármilyen fura, két nap után teljesen kiismert. És szerintem én is tudok mindent róla. Most mennyire utálhat...ő mindent megtett, csak hogy velem legyen, én meg így megsértem. Kb. 20 perce ment el, és nagyon aggódok, hogy merre lehet. Nem hiszem, hogy hazament, mert mondta, hogy nem mer hazamenni. Megértem, hogy miért. A szülei irtóra zabosak rá....miattam. Ezt sosem fogom elfogadni.... Fel hívom. Most!

Hangposta. Megpróbálom még egyszer....megint. Mi van ha történt vele valami? Vagy ha lemerült a telefonja és eltévedt? Mi van ha valami alkoholista elkapja? Bár az nem valószínű, mivel kb. 2 óra körül lehet... De miért gondolok ilyenekre?! Valószínűleg csak le akar rázni, ezért kikapcsolta a telóját...

A nappaliban bámultam a kikapcsolt Tvt, amikor hirtelen valaki rám ugrott.

Én: Louis, t idióta hagyjál már békén most!

Louis: Mi a baj Nialler? És hol van az a csinos csaj akit hazahoztál?

Én: Épp ő a baj. Én amúgy (neved)nek hívják!

Louis: Tudom. És ő mért baj? Nem tetszik vagy mi....

Én: Dehogynem tetszik! Nagyon is! Csak...elszúrtam.

Louis: Hogy hogy?

Én: Nagyon megsértettem és elment. És valószínűleg nem jön vissza, amit teljesen megértek azután ahogy viselkedtem vele.

Louis: Várj...mi? Te, Niall James Horan, a legszentebb csajozó megsértett egy lányt?!

Én: Ezt mondtam....nem tudsz komoly lenni! Nagy gázban vagyok, és te azonnal piszkálsz ahelyett hogy segítenél!

Louis: Bocsi... nagyon tetszik, ugye?

Én: Leírhatatlanul.

Louis: Akkor bízd ide. Majd én megoldom a bajod!