14. fejezet - Hírek

Sziasztok! 
Először is szeretném megköszönni Noricii-nek a blog teljesen új kinézetét! Mit gondoltok róla? :)
Másodsorban itt van az új rész, remélem tetszik :) Jó olvasást ! :) xx

----

*A te szemszöged*

Már 5 napja itt vagyunk a kórházban. Anya elég rosszul néz ki. Az orvosok mesterséges kómában tartják, mert ha most fent lenne, nem bírná elviselni a fájdalmat. Mindkét lába több helyen eltört, és pár bordája is. A kezei épségben vannak, de még felülni se tud. Bár ezt még nem próbáltuk ki, mert amióta elütötte az az autó, nem 'ébredt fel'. Elméletileg nincs rendes kómában, aminek hihetetlenül örülök, de éreztem kicsi bizonytalanságot a főorvos hangjában.
A fiúk nagyon aranyosak voltak, azonnal elvittek minket a kórházba és azóta is benéznek néha. Niall mindennap itt van minimum 3 órát, hogy ne érezzem magam rosszul.

20:56 van. Niall nemrég érkezett meg, de még nem jött be hozzám. Beszélgetett kicsit apával, és mesélt a 'barátságunkról'. Igen, még mindig nem vallottuk be a szüleimnek az igazat. Ilyenkor adok hálát az Istennek hogy ők nem szoktak netezni, mert akkor már valószínűleg rég rájöttek volna a titkaimra.
Twitteren sikerült tisztázni, hogy én nem Louis barátnője vagyok, csak egy jó barát. Először nehezen hitték el, de végül beadták a derekukat a rajongók és elvetették a témát.
Niall megbeszélte apuval, hogy ő majd itt marad velem, és ő hazamehet. Ezért nagyon hálás voltam neki, mert apu már napok óta nem ment el anyu elől. Igazából nem értem hogy miért aggódunk érte ennyire, de szerintem ez természetes. Főleg úgy, hogy ez az első ilyen nagyobb baleset a családban.
Na meg persze azért is hálás voltam, hogy ott van nekem. És így több időt tudtunk együtt tölteni.
- Hogy van? - kérdezte Niall, miután odajött hozzám végre, és megölelt hátulról.
- Háát.... kicsit jobban. - fordultam meg, így arcom szemben volt az ő arcával.
- És TE hogy vagy? - ölelt meg most előröl, majd megpróbált megcsókolni de én eltoltam magamtól.
- Megláthatnak! Nem kéne nyilvánosan csókolózni. Hidd el nekem, tanultam a Louisos ügyből. A pletyka sosem jó annak akiről szól. - válaszoltam értetlenkedő fejére. - Amúgy meg nagyon fáradtan. Nem bírom már én ezt a sok rettenetet.
- Ahhhha... - kezdett el hátra felé lépkedni Niall.
- Mi az? - értetlenkedtem. Niall ledobta magát a szobában lévő kanapéra.
- Tudod... áá inkább hagyjuk, elég bajod van neked most is... - kezdett bele, majd legyintett egyet.
- Na ha már belekezdtél, akkor mondjad. - kérleltem.
- Na jó, de előre mondom hogy nem fog tetszeni...

*Niall szemszöge*

- Szóval mint tudod, mi itt turnéztunk Amerikában, de a turnénak vége... - mondtam lassan.
- Ezzel mit akarsz mondani?
- Azt hogy mivel vége van... ezért.... - láttam a kíváncsiságot (neved) arcán.
- Nyögd már ki végre az istenit!
- Ezért vissza kell mennünk Angliába... - mondtam ki végül fájdalmasan.

(Neved) lefagyott. Arcából kiment minden élet, olyan színe volt mint a mellette lévő hófehérre festett falnak. Azonnal felpattantam és magamhoz szorítottam. De cselekedetem nem épp azt a reakciót váltotta ki mint amire számítottam. Ahelyett hogy az arcát a mellkasomba temesse és könnyezzen, elkezdte ütögetni a felsőtestem és elkezdett sírni.
- Ezt nem teheted velem! Az életem épp széthullik, és még te is itt hagysz! Ezt komolyan nem hiszem el! - zokogott (neved), majd egyszer csak összerogyott. Én azonnal utána kaptam, de ő a földön akart lenni. Leültem hát mellé. Annyira rossz volt őt így látni. Könnyei csak úgy záporoztak, ami belőlem is ezt váltotta ki. Eddig sikerült tartanom magam, de látván őt, a szerelmemet sírni, megtörte a jeget.

Ott ültünk a sötét kórszobában a földön több mint 10 percig, és csak öleltük egymást.
- Nem akarom hogy elmenj! Az túl sok lenne nekem! Kérlek, maradj itt Los Angelesben! - szipogott (neved), miután kisebb-nagyobb sikerekkel lenyugtattam.
- De muszáj! Koncertjeink lesznek Angliában, és azokat nem hagyhatom ki sajnos. De ha tehetném, itt maradnék veled.
- És akkor mikor látlak újra? - nézett rám (neved) a gyönyörűszép szemeivel.
- Pár hét, és lesz egy kis szabadságunk. Első dolgom lesz meglátogatni. - simogattam meg haját.
- És mikor utaztok?
- Két nap múlva, ezért azt gondoltam hogy ezt a két napot veled tölteném, ha te is szeretnéd... - mosolyogtam rá, és neki azonnal felcsillant a szeme.
- Persze hogy szeretném! De most álmos vagyok, aludjunk.

Lefeküdtünk a kanapéra, ahol az előbb ültem, és nagyon gyorsan el is aludtunk.

Másnap (neved) apukája ébresztett minket, de szerencsére reggel már nem voltunk annyira összebújva, úgyhogy nem sejtett semmit. Átvette a helyünket, és mondta hogy nyugodtan elmehetünk szórakozni.

Először is elvittem (neved)-et egy bevásárlóközpontba és ott szereztünk neki pár új ruhát, bár megtiltotta hogy vegyek neki valami, én mégis vettem. Utána beültünk egy kávézóba, és ott beszélgettünk. Minden bajunk elmúlt, amíg együtt voltunk, és ez nagyon de nagyon fog hiányozni. És persze az a sok nevetés is.

*A te szemszöged*

Több óra beszélgetés után azon kaptuk magunkat, hogy már sötétedik, úgyhogy visszamentünk a kórházba. Bár nem csináltunk semmi különlegeset vagy ilyesmit, remekül éreztük magunkat. Legalábbis én biztos.

Niall megint ott maradt velem a kórházba egészen addig, amíg el nem aludtam. De valószínűleg utána hazament, mert reggel már nem volt ott. Apa mondta hogy beszélt Niallel és hogy azt üzeni hogy találkozzunk 10kor náluk. Örültem hogy még láthatom a többieket is, de főleg Niallert. Apa elvitt kocsival, ami meglepő mert azt hittem nem kedveli Niall, azért mert 'megvadított' vagy hogy is mondta Anyu....

Mikor odaértem, a fiúk azonnal körbepuszilgattak, és mondták hogy hiányozni fogok nekik, még Louis is, ami ismét meglepő volt. Körülbelül 20 percet voltunk a házban, utána már mentünk is tovább.

Sétálgattunk a városban, elmentünk a HOLLYWOOD felirathoz és felidéztük a kevés, de tökéletes emlékeinket. Hihetetlen hogy ilyen kevés idő alatt mennyire meg lehet szeretni valakit.

A városban poénból vettem Niallnek egy kis amerikai zászlót. Nagyon tetszett neki, egész délután azzal járkált minden fele. 

Kezdett sötétedni, úgyhogy mondtam Niallnek hogy vissza kéne mennem.

- Hova kéne menned? - értetlenkedett.

- Hát haza. Mármint anyuhoz. Aludni. - mondtam egyszerűen.

- Apukád nem mondta hogy megengedte hogy nálunk aludj?

- Tényleg?? Nem, nem mondta. De.... hogy hogy?? - öleltem meg örömömben.

- Hát miután elaludtál beszélgettünk egy kicsit és elmondtam neki hogy holnap hazamegyünk, úgyhogy azt mondta hogy megérdemled hogy pár napot a legjobb barátaiddal tölts. - mondta mosolyogva, de a legjobb barátnál kicsit felnevetett.

- Te hihetetlen vagy! Imádlak! - ugrottam a nyakába.

- Én is imádlak. - szorított magához, majd elindultunk a házuk felé az éjszakába.

13. fejezet - Tragédia

Sziasztok! Köszönöm szépen a filmeket és a megjegyzéseket :) Jól elvoltam :) És köszönöm a több mint 13000 (!) megtekintést és a 69 rendszeres olvasót ! :) Igen hatvan kilenc xD
Ez a rész kicsit rövid lett és unalmas, de megmutatja az előző estét Louis szemszögéből,  és lesz benne Niall és a 'te' szemszöged is :)) Jó olvasást :)


U.I.: Mostantól találtok egy kis 'szavazást' minden fejezet után, és nem szabom meg hogy hény után jön új rész (mert szerintem az hülyeség) de azért örülnék ha lenne pár :) Köszi :)

----

Előző este...

*Louis szemszöge*

Végre befejeztük a vitázást...legalábbis mára. (Neved) tényleg nagyon sokat jelenthet neki, ha ennyire kiakadt. Na mindegy, túl fáradt vagyok a gondolkozáshoz. Inkább alszok egyet.

Elindultam felfelé a lépcsőn, és szép lassan eltántorogtam a szobámig. Jó illat volt bent, bár nem tudom miért mert körülbelül nyolc napja volt feltakarítva legutoljára. Felhúztam a ruháimat, eldobtam a sarokba, és  a fürdőszobám irányába vettem az irányt. Letusoltam, majd kivettem a szekrényemből a legfelül lévő pólót, amit véletlenül egy rajongótól kaptam, majd felvettem és bedőltem az ágyamba.

Már majdnem aludtam, amikor az ágyam végéből megszólalt a One Thing. Rohadtul megijedtem, mert hangos volt és nem is tudtam hogy mi az. Egy telefon.

- Hallo? - vettem fel az imént talált telefont.

- Végre felvetted! Gyere haza most!! - kiabáltak bele a telefonba.

- Tessék? Kivel beszélek? - értetlenkedtem, majd hangom hallatára a vonal másik végén megtorpantak.

- (Anyukád neve)-vel beszél. Megkérdezhetem hogy miért használja a lányom telefonját? - vettek kérdőre. Hogy kerül az ágyamba (neved) telefonja?? - Egyáltalán ki maga?

- Én egy barátja vagyok... - 'voltam' helyesbítettem ki magamban. - És én sem tudom hogy miért van itt a telefonja a szobában.

- A maga szobájában? Úristen csak nem.... - kezdett el idegeskedni a női hang. - Ugye tudja hogy (neved) még kiskorú?

- Mi? Persze. De mié... jaaaj nehogy félreértse a dolgot! Csak itt járt nálunk és itt hagyta véletlenül. - nyugtattam meg. Az azért vicces hogy azt hitte hogy lefeküdtünk ... - Átadjak neki valami üzenetet?

- Hát nem kell... vagyis csak annyit hogy jöjjön haza. Esetleg nem tudja hogy most merre van? - nem tudtam hogy most elmondjam az igazat hogy itt van  pár méterre tőlem, vagy hazudjak.

- Nem tudom sajnos. - hazudtam, de bűntudatom gyorsan előjött. - De holnap reggel átjön hozzánk.

- Oh értem. Akkor megadná a címét? - könnyebbült meg (neved) anyukája. Kicsit hezitáltam majd elmondtam neki a címünket, elköszöntem, leraktam és pár perc múlva már aludtam is.

Másnap....

*Niall szemszöge*

- Anya, apa mit kerestek itt??! - kiáltott fel (neved). Elfehéredett az arca, ahogy nekem is.... Ott áltunk egymás kezét fogva, amikor az ajtóban álló nő, aki ezek szerint a leendő anyósom, egy hirtelen mozdulattal elkapta (neved) másik kezét és kirántotta az ajtón.

- Mit képzeltél magadról?? Csak úgy elmész otthonról szó nélkül?? Így cserben hagysz minket?? - ordibált a nő, ami elég kellemetlenül esett a füleimnek. Láttam hogy (neved) közel áll ahhoz hogy felrobbanjon, ezért visszahúztam és belekezdtem védekező beszédembe.

- Óó, ő akart szólni, csak itt hagyta nálunk a telefonját véletlenül. És mivel a barátnőjénél aludt, nem tudta visszaszerezni a telefonját. De az ottani vezetékes telefonnal is megpróbálta felhívni magukat, csak foglalt volt, utána pedig túl késő. Most pedig csak ezért jött ide, hogy elvigye a telefonját. - mondtam szépen ütemesen, mire a szülőkön kívül mindenkinek tátva maradt a szája. Lehet hogy ügyvédi vér csorog az ereimben...

- Ééértjük... még mindig haragszunk, de már nem annyira. Legalább tudjuk hogy nem csinált semmi rosszat. - nézett rám a leendő apósom. (Neved) rám nézett, és majdnem elnevette magát. Persze, semmi rosszat... - Amúgy te ki vagy?

- Én Niall vagyok, (neved) barátja... - ahogy kimondtam az utolsó szót, megbántam. Nem kellett volna elmondanom, mert ettől csak még nagyobb bajban lesz.

*A te szemszöged*

Jaj, Niall. Az előbb még olyan hálás voltam, hogy kidumáltál, most meg ezt mondod?

- Mármint a legjobb barátom. - 'javítottam ki', mire ő meglepetten rám nézett majd bólintott mosolyogva.

- Örülök a találkozásnak Niall, de most sietnünk kell haza. - indult el anyu a kocsi felé, átsétált az autó másik oldalára és kinyitotta az ajtót. Mivel apu és én még az ajtóban álltunk, anyu egyet hátrébb lépett és épp kiáltotta volna hogy 'gyertek' de ekkor borzalmas dolog történt...

- ANYU VIGYÁZZ!! OTT JÖN EGY KOCSI!!!!

12. fejezet - Sokkoló meglepetés

Sziasztok! Húúú 11000 megtekintés? 58 rendszeres olvasó? Köszönöm szépen, erről álmodni se mertem volna!  :) Ez a rész egy kicsit rövid lett, de próbáltam még ma felrakni, úgyhogy siettem vele. Remélem azért tetszik :) Jó olvasást :)


U.I..: Az lenne a kérésem, hogy írnátok nekem jó filmeket? Már nagyon sok filmet megnéztem a szünetben, de már ötletem sincs, hogy mit is nézzek, és kezdek unatkozni :D Vígjátékokat, esetleg romantikus filmeket kérnék, de csak akkor ha nem probléma :) Köszönöm :)

-----

*A te szemszöged*

Úgy döntöttem, hogy estére ott maradok Nialléknél. Louisval azóta nem beszéltem, mióta közölte a 'botrányt'. Hogy lehet ekkor bunkó? Elmondhatta volna! Szerencsére Niallel minden elrendeződött, hosszasan megbeszéltük a dolgot, és kibékültünk. Igazából nem is rám volt mérges, hanem Louisra. Bár nem akartam, hogy veszekedjenek miattam, örültem hogy nem velem veszekszik.

Amíg a két fiú veszekedett vacsora után, én felmentem a játékterembe. Zayn nagyban játszott, Liam és Harry viszont beszélgettek. Amikor odamentem hozzájuk, aggódóan felnéztek.

- Na, hogy vannak a fiúk? - kérdezte Liam idegesen.

- Még mindig veszekszenek.... - mondtam szomorúan, amire Harry felrakta a fejét.

- Na én most már lemegyek! - pattant fel a kanapéról Hazza.
- Szerintem nem kéne... - ragadtam meg a karját, jelezve hogy ne menjen le.
- Harry, igaza van (neved)nek, most ne zavard őket. Majd lerendezik egymás közt. - erősített meg Zayn, aki azóta se hagyta abba a kockulást.
- De.... - kezdett bele Harry...
- Nincs de, fiatalember! - pattant fel Liam, és úgy kezelte Harryt mint ha az 5 éves kisfia lenne. - Ülj le a popsikádra, és várd meg a míg befejezik. Addig is, ha akarod hozok fel neked csokit, hogy csöndbe maradj. - Látva a jelenetet, majdnem elröhögtem magam, de az előzményekre tekintve nem tettem meg. Harry először vágott egy 'most szívatsz?!' arcot, majd kinyögte hogy kér csokit. Liam lement, én pedig körbesétáltam a házban. Jobban feltérképeztem a fiúk szobáját, mindenkiébe bementem. Louis szobájában sok időt töltöttem el, mert neki volt a legtöbb személyes cucca a szobájában. Gyerekkori képek, játékok, ilyesmik. Az ajtón beszűrődő hangok jelezték, hogy mennem kéne. Lou jött felfelé a lépcsőn, és szerintem most nem volt jó kedvében, úgyhogy gyors átfutottam Niall szobájába, lefeküdtem az ágyára, és vártam hogy a szoba tulajdonosa is csatlakozzon hozzám. Sokat kellett várnom, úgyhogy közben elmentem tusolni és kerestem egy pólót, amiben aludhatok. Körülbelül fél óra várakozás után végre Niall is megjelent, és kicsit meglepőpött a látványomtól.
- Mi az? - kérdeztem az arcát látván.
- Semmi, csak....nem hittem volna hogy ilyen dögös is lehet a pólóm... - nevetett fel, és pedig éreztem hogy az arcom piroslik. Megcsókolt. Megsimogattam az arcát, ettől ő pirult el. Meg szerettem volna kérdezni, hogy mit beszéltek Louisval, de nem akartam lehangolni, ezért mást kérdeztem.
- Mit csinálunk holnap? - kérdeztem, mikor mellém feküdt.
- Háát nem tudom. Amit szeretnél. - karolt át, majd nyomott egy puszit az arcomra - Hiányoztál. Nagyon.
- Te is nekem. - bújtam oda hozzá. - De most álmos vagyok. Alszunk?
- Persze, csak gyors lezuhanyzok, addig te kapcsold ki az ébresztődet, mert nem akarok korán felkelni! - indult el a fürdőszoba irányába. Azonnal engedelmeskedtem, és elkezdtem keresni a telefonomat, hogy kikapcsoljam. Csak hoyg nem volt sehol. Ááá mindegy, biztos csak a játékteremben hagytam, csak a kabátom zsebébe. De nem volt erőm megmozdulni, úgyhogy csak feküdtem tétlenül. Pár perc után már Niall is mellettem feküdt és szorosan magához ölelt. Ő nagyon hamar elaludt, gondolom eléggé kifárasztotta ez a nap. Én is kifáradtam, úgyhogy könnyen elaludtam.

Másnap....


Én ébredtem fel hamarabb, de nem volt kedvem felkelni, úgyhogy csak hallgattam Niall légzését. Nagyon megnyugtató volt. Olyan 11 körül Niall is felébredt, és kérdőn nézett rám.
- Jó reggelt, szépség! Régóta fenn vagy? - kérdezte tőlem.
- Jó reggelt! Körülbelül fél órája, de jól elvoltam. - mosolyogtam rá. Megcsókolt, majd felpattant az ágyból, és csak ekkor vettem észre hogy mi van rajta.
- Neked ez a pizsamád?! - nevettem fel. Felém fordult és sértődött arcot vágott.
- Igen. Miért, baj? - mondta gyerekes hangon.
- Nem dehogy, nekem tökre tetszik. És igazából igaza van a pólódnak. Éhes vagyok. - nevettem torkom szakadtából, majd odamentem mellé és elindultunk az étkező felé.

Épp hogy kiléptünk a szobából, megszólalt a csengő. Niall már indult volna kinyitni az ajtót, de Liam felkiabált, hogy 'Majd én nyitom'. Szépen lassan mentünk a konyha felé, a lépcső tetején voltunk amikor Liam ismét felkiabált.

- (Neved) téged keresnek! - mondta Liam. Mi? Engem? A fiúk házában? Vajon ki? Lefutottam a bejárai ajtóhoz és ott lesokkolódtam.

- Anya, apa , mit kerestek itt??!

Sajnos ma nem volt időm, úgyhogy csak a fele van meg a következő résznek :( Tudom, hogy mára ígértem, de ha most gyorsan összecsapnám, nem lenne jó. És szerintem inkább késsen egy kicsit és legyen jó....vagy nem? Annyira sajnálom! Megpróbálom holnap felrakni! Tudom, hogy most csalódtatok bennem, de tényleg szívből sajnálom! :(((

11. fejezet - A baj

Sziasztok! Túl vagyunk a 9000 megtekintésen! Wááá :D Itt az új rész, remélem tetszik, ha igen jelezzétek egy megjegyzéssel :) Jó olvasást :)

-------

*Niall szemszöge*

Amikor reggel felkeltem, Zayn és Harry a játékteremben volt, de nem játszottak, csak beszélgettek. Liam pedig elment Danielle-hez, mert már rég találkoztak. Olyan jó nekik, én is olyan kapcsolatban akarok élni, mint amilyenbe ők vannak. Minden nyugodt, nincsenek -olyan gyakran- viták, de ha vannak is, nem nagyon komolyak. És itt van az én 'kapcsolatom' (neved)-el, amit igazából nem nagyon értek. Mármint.....egyáltalán együtt voltunk? Vagy csak bebeszéltem magamnak? Tetszek vagy tetszettem neki? Ááá, olyan hülye vagyok!
Itt sajnáltatom magam, és igazából már magamat is idegesítem. Lehetséges ez?
Már tudom, hogy miért vagyok ennyire szétszórt.
Éhes vagyok.

Gyors leszaladtam a konyhába, de előtte beköszöntem a fiúknak.
- Reggelt, fiúk! - kiáltottam be hozzájuk kicsit kapkodva, mert már indultam is volna kajálni, de a válaszuk miatt visszafordultam.
- Cső! Nem láttad Louist? Nem találjuk sehol sem.... - mondta Harry kicsit aggódva, ami meglepett, mert általában poénosra veszi ezt a témát, mert pontosan tudja hol van. De most hallatszott a hangján, hogy nem viccel.
- Öööö, nem. Tuti, hogy nem csak szórakozik? -kérdeztem, mert ismerem Lout és tudom, hogy gyakran szívat minket ezzel.
- Tuti. Már előjött volna...de lehet, hogy csak elment egy sétára. - szólalt meg most Zayn, de Harry azonnal reagált.
- De már több mint 3 órája nincs itthon! - tört ki végül Hazza.
- Nyugi, haver! Louis már felnőtt, tud magára vigyázni! - a felnőtt szón kicsit felnevettünk, majd a fiúk bólintottak egyet, én pedig végre a konyha irányába vettem az utamat.
Teletömtem a bendőmet, utána bedőltem a nappaliban lévő hatalmas TV elé, és az ölembe vettem a laptopom. Megnéztem a Twitterem, aztán megnéztem, hogy milyen pletykákat terjesztenek rólunk. Néha vicces elolvasni, hogy milyen hülyeségeket találnak ki a rajongóink, de ezek általában nem zavarnak, mert ezek is csak azt mutatják, hogy foglalkoznak velünk.

*A te szemszöged*

Louis azt mondta, hogy körülbelül fél óra az út a házig. Már vagy 10 perce kocsikáztunk, amikor egy nagy puffanást hallottam. A motorház alól füst kezdett el felszivárogni, majd a kocsi egyre lassabb lett, végül teljesen leállt.
- Basszus! Ezt nem hiszem el! - kiabált Louis, amitől nagyon lesokkolódtam, mert még soha de soha nem láttam mérgesnek. - Nemrég vettem, és most elszaródik! Ezt rohadtul nem hiszem el!
- Nyugalom, nem lesz baj. - vettem elő a legmegnyugtatóbb hangom.
- Hogyhogy nem lesz baj? Lerobbantunk! Itt ragadtunk! És valószínűleg a rajongók is lassan megtudják, hogy itt vagyunk és idejönnek. - Lou még mindig kiabált, ami már zavart.
- Te velem ne kiabálj! És nem lesz semmi! Kihívom a szerelőt, megjavítja a kocsidat, és max egy óra múlva otthon leszünk. Mármint nálatok. - már én is kiabáltam, de úgy látszik, hogy hatott, mert Louis megtorpant a hangom ereje miatt.

*Louis szemszöge*

Lesokkolódtam. (Neved) nagyon dögös volt, amikor kiabált. Ez elterelte a gondolataimat a lerobbant kocsimról. (Neved) gyorsan magához kapta telefonját, és tárcsázta az autómentők számát. Fogalmam sincs, hogy honnan tudta, mert neki még kocsija sem volt, de nem törődtem vele, az volt a lényeg, hogy jönnek a szerelők.
Kiszálltunk a kocsiból, és megnéztük a füst forrását. (Neved) el volt foglalva a motor feltérképezésével, én viszont azt figyeltem, hogy észrevett-e valaki minket. Pechemre épp egy csapat lány sétálgatott az utcán. Odaszökkentem (neved) mellé, és a derekánál fogva toltam a kocsi ajtaja irányába. El akartam kerülni a pletykákat, ezért próbáltam minél hamarabb eltüntetni (neved)-et a rajongók szeme elől.
De késő volt. Észre vettek minket, és le is fotóztak. Azonnal elkezdték nyomogatni a telefonjukat, gondolom feltöltötték az újonnan készített képeket. Basszus, pont ez akartam rohadtul elkerülni!
Miután eltették a készülékeiket, odarohantak hozzánk, illetve hozzám, és bombáztak a kérdéseikkel...

- Hogy hívják a barátnőd?
- Mióta vagytok együtt?
- Csinálunk egy közös képet?
- Adsz egy autogramot?
- Ugye nem baj, hogy raktunk föl rólatok egy képet? Olyan cukik vagytok együtt!

Ezt ne. Ne mond, hogy azt írták, hogy van barátnőm. És van bizonyítékuk is. Ó ne.

*Pár óra múlva*

Pár perc múlva megérkezünk a házunkhoz, de még nem mondtam el (neved)nek a képes dolgot. Nem kell tudnia. Úgyse lesz belőle nagy ügy, csak néhány lökött rajongó csinált néhány képet. Az semmi. Ugye?

*A te szemszöged*

Amikor megérkeztünk, azonnal rohantam be a házba, hogy beszéljek Niallel. Már annyira hiányzik! Louis szorosan mögöttem jött, de nem zavart mert csak Niallre koncentráltam. A nappaliban volt.

- Niall! -kiáltottam fel, amikor beértem én is a nappaliba.
- Mit akarsz? - mondta mérgesen. Nem erre számítottam. Most mi van?
- Louis, hogy tehetted ezt? Hogy voltál erre képes? Tudod, hogy milyen sokat jelent nekem (neved) ! Mekkora egy bunkó vagy! - ordibált Louisra. Na jó, most már tényleg nem értem, hogy mi történik.
- Nem én tehetek róla! Én csak segíteni akartam, de a rajongók....össze-vissza beszélnek! Nem történt semmi! Hidd el haver! - kiabált vissza Louis. Nem értettem semmit.
- Valaki elmondaná, hogy mi a szar folyik itt? - ordítottam már én is, ma már másodjára.
- Az, hogy az arcomba hazudtál! Azt mondtad, hogy azért nem beszélsz velem mert megbántottalak...aha, persze. És én még el is hittem. - mondta lenézően Niall.
- Mert mi másért? - értetlenkedtem.
- Mert szereted Louist! - mondta szinte suttogva Niall. A hangerő váltása drámaivá tette az egész jelenetet.
- Hát te hülye vagy! Én?! Én téged szeretlek! Ezért vagyok most itt! Louis meg csak azért jött el, hogy rábeszéljen, hogy bocsássak meg neked! - mondtam magyarázkodóan.
- Igen? Akkor miért van tele az egész net a ti 'romantikus' képeitekkel?! - förmedt rám Niall, de legalább már nem kiabált.
- Te meg miről beszélsz? - kezdett összeállni a kép, de nem teljesen. - Louis, elmagyaráznád?
- Hát, tudod, amikor lerobbantunk....volt pár rajongó akik lekaptak minket....és valószínűleg a kávézónál is.... - mondta csendesen Lou.
- És ezt miért nem mondtad?! - kiabáltam most Louisra, és közel álltam ahhoz hogy megüssem. De végül leállítottam magam, és bocsánatkérően fordultam Niall felé. - Annyira sajnálom! Esküszöm, én nem tudtam semmiről! És én TÉGED szeretlek! Nem Louist! Meg tudsz nekem bocsájtani?

Pár másodpercig csönd volt, amitől nagyon ideges lettem. De amikor Niall megsimogatta az arcom és megcsókolt, hatalmas kő esett le a szívemről. Végül a fülembe súgta:

'Persze, hogy megbocsájtok. Nem a te hibád volt. Szeretlek.'

10. fejezet - Találka Boobear-rel

Sziasztok! Már most mondom, hogy a következő rész ütős lesz, de ezt még haggyuk... Most inkább olvassátok ezt a részt, remélem tetszik! Ha igen, jelezzétek egy megjegyzéssel (nem kell sokat írni, csak pár szót, és NEM CSAK POZITÍVAKAT várok :) Jó olvasást! :)


-----


*Louis szemszöge*


(Neved): Induljunk! De amúgy hova megyünk?
Én: Hát gondoltam mivel még reggel van...
(Neved): Louis, 11 óra van...
Én: Az nekem reggel! Szóóval mivel reggel van, ezért elmehetnénk egy kávézóba és megbeszélhetnénk a dolgot.


(Neved): A dolgot?
Én: Igen, a dolgot.
(Neved): Milyen dolgot?
Én: Hát azt.
(Neved): Jaj, Louis! Ne szórakozz velem! *nevetett, úgyhogy láttam hogy élvezi a hülyeségem*
Én: Majd a kávézóban megtudod, kisasszony! Aki kíváncsi, hamar megöregszik!
(Neved): Szóval ezért vagy te a legidősebb a bandában... *kinevetett, mire én megjátszottam a sértődött kisfiút, amit ismét imádott*
Én: Ne piszkáj máj! Olan gonyosz vad! De most komolyan. Van kedved jönni?
(Neved): Persze, menjünk.


Beültünk a kocsimba és elvittem a Starbucks-ba. Az úton végig nevettünk, minden viccemen nevetett, bár most tényleg elememben voltam. Harry büszke lenne. Amikor odaértünk vettünk két kávét és leültünk egy asztalhoz, egymással szembe.


(Neved): Szóval miről akartál beszélni?
Ekkor eszembe jutott, hogy miért is vagyunk itt. Nem azért, hogy jól érezem magam (neved)-el. Niall miatt. Össze kell őket hozzam. Muszáj.
Én: Háááát...őőő..izéé...tudooood, hallottam hogy volt egy kis vitátok...
(Neved): Mi?
Én: ...Niallel...
Arcáról lefagyott a mosoly.
(Neved): Ezt nem hiszem el. Már értem miért vagy ilyen kedves velem. Ő küldött?
Én: Nem, dehogy! Magamtól jöttem! Ő nem is tud róla. Csak tudod...rossz volt azt látni, hogy mennyire szenved....
(Neved): Szenved? És miért is ?
Én: Hiányzol neki. Mármint... azt hiszi hogy elvesztett végleg és ebbe belehal. De ez nem így van ugye?
(Neved) nem válaszolt, de láttam hogy gondolkozik magában.
Én: Érzel valamit Niall iránt?
(Neved): Hát persze! Ő az álompasim!
Áucs...
Én: Ééértem. És meg tudsz neki bocsájtani?
(Neved): Nem tudom...
Én: Hidd el nekem, Niall nagyon rendes és mindig jól bánik a lányokkal! Csak legutóbb....á ezt inkább haggyuk...
(Neved): Mi? Legutóbb mi? Mond el Louis!
Én: Nem. Majd Niall elmondja, ha akarja. És ha tényleg kedveled, akkor megérted ezt, és azt is hogy nem akart megbántani csak stresszes volt, és szerencsétlenségedre rajtad vezette le.
(Neved): Megértem. Köszönöm Louis , hogy eljöttél velem és megbeszéltük.
Én: Akkor kibékültök?
(Neved): Hát ez tőle is függ...
Én: Ezaz! Király vagyok! El sem tudod képzelni, hogy mennyire fog örülni!
Felugrottam a székről és örömtáncot jártam, de belül kicsit fájt.
(Neved): Haha, Louis. Most már elég lesz! *mondta fuldokolva a röhögéstől* Szerinted most is beszélhetnék vele?
Én: Természetesen! Valószínűleg alszik. Vagy eszik. Mindegy, az a lényeg hogy otthon van. Elvigyelek hozzánk?
(Neved): Megtennéd?
Én: Pörszö. *mondtam olyan arcot vágva ami azt sugallja hogy 'én vagyok a király'* Gyere, menjünk.
Nevetve elindultunk kifelé, ahol már nagyobb tömeg volt, de gondoltam azért mert közeleg az ebégidő és mindenki megy ebédelni vagy mittomén. Úgy tűnt (neved)-nek nem tűnt föl, úgyhogy biztos csak én fújom fel. Amíg sétáltunk a kocsimhoz láttam pár kíváncsi szempárt, pár villanást, de ezt annak könyveltem el, hogy biztos felismertek. Na mindegy, beszálltunk az autóba,és már mentünk is a házunk felé...

9. fejezet - Reggel

Sziasztok! Sajnos a hülye laptopomnak köszönhetően letörlődött ez a rész, úgyhogy most gyorsan megpróbáltam újraírni... Hát meg kell mondjam teljesen másmilyen lett mint az 'eredeti'. Ez kicsit unalmas lett, amiért bocsánatot kérek, de próbáltam gyorsan végezni vele, hogy még ma fel tudjam rakni. Azért remélem tetszik, és még egyszer bocsánat a késésért! Ha tetszik, lécci jelezzétek egy megjegyzéssel :) Jó olvasást! :)

-----

*Louis szemszöge*

Rohadtul bűntudatom van. El kellett volna mondanom Niallnek. Vagyis inkább nem kellett volna ezt csinálnom. Nem kellett volna beleavatkoznom az ügyükbe! Hülye Louis! De most már nem mondhatom le, mert azzal én is megsérteném. És igazából nem is akarom lemondani...

Valamivel ki kell magyaráznom a fiúknak, hogy miért keltem fel 9kor, mert én általában addig alszok amíg csak lehet. De most felkeltem. És azt hogy fogom kimagyarázni, hogy 10kor lelépek?! Jaj, egyre inkább érzem, hogy hiba volt...

Kimentem a szobámból, és elmentem a játékterembe, ahol a fiúk szoktak gyülekezni. Nem volt ott senki. Lehet, hogy akkora mázlim van, hogy mindenki alszik? Hú, az nagyon jó lenne, legalább nem kéne az arcukba hazudnom...

Ránéztem az órára, és fél tízet mutatott. Basszus, még nem is beszéltem (neved)-el! Gyorsan fel is hívom. Leültem a játékterem közepén lévő hatalmas kanapéra, és előkerestem a telefonomat. Megkerestem a nevét a kontaktok között, és rámentem a hívás gombra. Ahogy megnyomtam, úgy fogott el a gondolatözön. Mi van, ha felébresztem? Mi van, ha elfelejtette? És mi van, ha...lemondja?!

Rettentő ideges voltam.

Kicsöngött és egyre hevesebben vert a szívem. De az idegesség és minden bajom elmúlt, miután meghallottam hangját...

*Te szemszöged*

Én: Szia Lou....

Louis: Szia (neved)! Remélem nem ébresztettelek fel... Na, akkor áll még a … találka?

Én: Igen.

Louis: Szupeer! *kiabált bele a telefonba olyan hangosan, hogy el kellett vennem a telefonomat a fülemtől*

Én: Jó, jó, de kicsit halkabban!

Louis: Bocsi. Most merre vagy?

Elmondtam neki a címet, és mondta, hogy 20 percen belül itt lesz. Leraktam a telefont, és zavartatás nélkül folytattam az értelmetlen tvzést. Pár perc múlva leesett, hogy mit is mondott imént Louis. Úristen 20 perc múlva itt van és én még pizsamában vagyok!! Felugrottam és elkezdtem kapkodni. Elmentem a fürdőszobába, gyorsan letusoltam, fogat mostam, és kisminkeltem magam. Sosem szoktam sminkelni, mivel anyukámék mélyen elítélték... de hát nem otthon voltam, úgyhogy kicsit sem érdekelt. Szerencsémre a barátnőm nagy smink rajongó, úgyhogy nagy választékom volt. Nem akartam túl durva sminket, ezért egyszerűen csak alapozót raktam fel, kispiráloztam magam, és egy fekete tussal kihúztam a szemeimet. Bementem barátnőm szobájába, és gyengéden felébresztettem.

Mivel nekem nem volt ruhám, ezért tőle kellett kérnem, de nem voltam benne biztos hogy a tegnapi után ad.

Én: Jó reggelt! Bocsi, de tudnál nekem kölcsönadni valami ruhát?

Barátnőm: Persze, persze ott van abba a szekrénybe. *mondta félkómásan, és rámutatott egy óriási szekrényre*

Odaléptem az említett szekrényhez és kinyitottam. Az a látvány, ami fogadott, csodálatos volt. Rengeteg ruha, szín szerint csoportosítva. A szivárvány minden színét meg lehetett találni abban a rejtélyes, végtelennek tűnő szekrényben, amit pár perce lesokkolva bámultam. Elvarázsolt. Nem is tudtam, hogy ennyi ruhája van (barátnőd neve)-nek. Vagyis...mindig divatosan és változatosan öltözik, de ez azért mégis meglepő. Szerencsémre ugyanaz volt a méretünk, úgyhogy igazából bármelyik ruhát felvehettem volna. Szorgalmasan elkezdtem kutatni a színcsodák között és találtam egy elég rikító csőgatyát. Rettentően tetszett, úgyhogy kerestem hozzá egy fekete blúzt, és egy fekete cipőt. Borzasztóan tetszett a szett, elégedett voltam.

Odaléptem ismét barátnődhöz és suttogtam.

Én: Köszi szépen. Én most elmegyek, majd beszélünk.

(Barátnőd neve) befordult az ágy felé, jelezve, hogy aludni akar, majd kinyögött egy 'oké'-t, de nem voltam benne biztos, hogy eljutott az agyáig az amit mondtam. De mivel csöngettek, ezért otthagytam a szobájában, felkaptam a táskámat, és futottam is a bejárati ajtó felé. Amikor kinyitottam az ajtót, megláttam Louist. Fülig érő szájjal mosolygott rám.

*Louis szemszöge*

Ott állt előttem, egy nagyon csinos ruhában, ami megragadta a figyelmem. Végigmértem párszor, de ezt ő is észrevette, ezért megköszörülte a torkát.

(Neved): Jó reggelt Louis!

Én: Jó-jó reggelt (neved)! Na készen állsz? Mehetünk?

8. fejezet - A barátnődnél

Hello! Túl vagyok a 4700 megtekintésen és 35 rendszeres olvasó van! Köszönöm ! :) Remélem tetszik, ha igen akkor jelezzétek egy megjegyzéssel :) Jó olvasást :)

----

Úton a barátnőd háza felé, végig azon gondolkodtál, hogy Louis vajon mit akarhat ennyire megbeszélni veled. Mi lehet ennyire fontos? Biztos voltál benne hogy a Nialles ügyről akar beszélni, de nem tudtad, hogy pontosan miről. Mikor odaértél, a barátnőd azonnal kérdezősködött, hogy mi a baj.

Te: Semmi, semmi...

Barátnőd: De hát azt mondtam, hogy nagy gáz van...

Te: Csak azért mondtam, hogy biztos itt aludhassak... *hazudtál*

Barátnőd: Ne hazudj nekem! Hallottam a hangodon, hogy baj van!

Te: Oké, igen. Baj volt. De már nincs. *hazudtál újra, amitől kicsit rosszul érezted magad*

Barátnőd: És mi volt a baj?

Te: Az nem lényeg. Az a fontos, hogy már nincs. Zárjuk le ezt a témát.

Barátnőd: Hát jóóó....

*Barátnőd szemszöge*

Valamit eltitkol előlem. Nem tudom, hogy mit, de idegesít, hogy nem mondja el. Nagyon nagy bajnak kell lennie, ha nem akarja elmondani, úgyhogy kezdek aggódni. De megtörhetetlen. Végig azt mondogatja, hogy semmi baj... De akkor miért jött át? Mármint...örülök neki, meg minden, csak általában minimum a találka előtti napon lebeszéljük a dolgokat, nem csak úgy hogy 'na most átmegyek'. Ez fura volt. És (neved) is. Amióta itt van, csak csendben ül az ágyamon, és nézi a kikapcsolt telefonját. Általában ilyenkor megőrülünk, és belevetjük magunkat a hülyeségeinkbe...

Én: Na és milyen volt a koncert? *próbáltam valami beszédtémát hozni, hogy megtörjem a kínos csendet*

(Neved): Jó.

Na jó, most már tényleg nem értek semmit. (Neved) az egyik legnagyobb directioner, akit valaha láttam. Órákat kéne áradoznia a koncertről. De nem, ő egy jó -val beérte. Akkor valószínűleg valami szörnyű történt a koncerten...

Én: És mi történt? Mit énekeltek?

(Neved): Sok mindent.

Mivan?! Most egy olyannak kellett volna jönnie, hogy elénekelték a Gotta Be Yout, a What Makes You Beautifult, az I Wantot, és még mindent isten kínját. Az őrületbe kerget ez a csaj a hallgatásával.

*Te szemszöged*

Nem kellett volna ide jönnöm. Tudtam, hogy kíváncsi lesz, mert ő mindig ilyen. Nem hagyja békén az embert, addig amíg meg nem tudja a kívánt infót. De ezt nem mondhatom el neki. Akármennyire ki akartam beszélni magamból, nem tehettem. És igazából ha elmondanám valakinek, biztos nem ő lenne az, mert nagyon szeretem, de elég pletykás.

***

Elmentem tusolni, és utána úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy filmet. Néha még megpróbálta kiszedni belőlem, hogy mi történt, de végül feladta. Csinált pattogatott kukoricát, és megnéztünk valami vígjátékot. Mozizás után elmentünk lefeküdni. Általában alvás előtt még órákat szoktunk beszélgetni, de most ez nem így volt.

Én: Szüleid miért nincsenek itthon?

Barátnőm: Elutaztak.

Én: És itt hagytak egyedül?

Meglepődtem, mert engem sosem hagytak volna egyedül.

Barátnőm: Igen. Miért olyan meglepő ez? 17 vagyok.

Én: Értem, értem. Csak engem sosem hagytak volna egyedül.

Barátnőm: Az te vagy...

A beszélgetésünk nagyon kínos volt. Látszott (barátnőd neve)-n hogy megsértődött. Elfordult és halkan motyogta hogy 'Jó éjt'.

*Másnap*

Én keltem fel hamarabb, úgyhogy felöltöztem és csináltam két szendvicset. 10 óra volt, és (barátnőd neve) még mindig aludt. Leültem a nappaliban lévő fekete kanapéra és bekapcsoltam a Tvt. Körülbelül fél órát tvztem , és lustulásomat a telefonom csörgése zavarta meg. Louis volt az...

7. fejezet - Louis

Sziasztok! Tudod kicsit késve de itt az új rész! Remélem tetszik! Jó olvasást! :)

-----

*A te szemszöged*

Már délután 5 óra van, és még mindig itt vagyok a városban. Fogalmam sincs, hogy hol, de nem is érdekelt. Csak sétáltam körbe-körbe és próbáltam kitisztítani a fejem. Ma már másodjára csinálom ez, és mondhatom nem túl könnyű! Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből Niallt. De mért nem? Még csak 2 napja ismerem! Ezt ő is mondta! Valószínűleg azért, mert amióta ismerem és imádom a One Directiont, csak arról álmodoztam, hogy egyszer a felesége leszek. Rájöttem arra, hogy nem szabad hinni a sajtónak Ők azt mondták, hogy Niall soha de soha nem bántana meg egy lányt. Aha, persze...

Beültem egy kávézóba, és ott elmélkedtem, hogy most mit tegyek. Haza tuti hogy nem megyek. Ez biztos. Lehet, hogy vissza kéne mennem Niallékhoz....nem! Nem fogom beadni a derekam! Hosszas töprengés után arra jutottam, hogy ott fogok aludni valamelyik barátomnál. Elővettem a telefonom és bekapcsoltam.

53 nem fogadott hívás

23 új üzenet

A hívások anyától, apától, de főleg Nialltől jöttek. Ezek szerint érdeklem...

Az üzenetek között négy olyat találtam, ami anyukámtól jött, és azt taglalta, hogy mi vár rám otthon. Most komolyan? Azzal akar hazacsalni, hogy felsorolja a büntetéseket? Ez kb. olyan mintha azt mondaná, hogy 'Gyere ide egy pofonért, ha sietsz kettőt kapsz!'...

A többi üzenetet Nialltől kaptam. Mindegyik ugyanarról szólt;hogy mennyire sajnálja, és hogy menjek vissza, és ő nem akar elveszteni, stb. Nem volt erőm mindegyiket elolvasni, úgyhogy beleolvastam párba, majd eszembe jutott, hogy miért is vettem elő a telómat. Felhívtam a legjobb barátnőmet.

Legjobb barátnőm: Szia! Mizu?

Én: Szia! Nagy gáz van...

Legjobb barátnőm: Mi a baj?

Én: Nálatok aludhatok ma este?

Legjobb barátnőm: Hát...persze de mi a baj?

Én: Hosszú, majd elmesélem. Akkor most átmehetek hozzátok?

Legjobb barátnőm: Gyere, úgyis csak én vagyok most itthon....

Én: Szuper. Akkor megyek is. Szia.

Legjobb barátnőm: Szia.

Elindultam szeretett barátnőm felé, de tudtam, hogy rengeteg kérdéssel fog megbombázni. Nagyon nem vártam...

*Louis szemszöge*

Niall nagyon ki van borulva. Ez azon is látszik, hogy most a megszokottabbnál is többet eszik. És igen, ez lehetséges. Nem értem, mi van vele. Megismerte (neved)-et és totálisan megváltozott. Eddig ő volt a kis manónk, aki mindig evett és mosolygott. Most meg a hősszerelmes, aki mindig eszik, de nem mosolyog. Nagyon tetszik neki ez a lány, látszik rajta. Meg is értem, mivel elég dögös és amennyit beszéltem vele, jófejnek tűnik. És amikor mosolyog akkor olyan...te a francot csinálsz Lou?! Nem ábrándozhatsz a legjobb haverod barátnőjéről! Bár nem is a barátnője...

Most az a dolgom, hogy újra összehozzam őket. Már tudom is, hogy hogyan. Már elkértem (neved) számát Nialltől, úgyhogy most fel is hívom. Bár szerintem nem fogja felvenni, mert Niall azt mondta, hogy ki van kapcsolva a telefonja...

Kicsörög...

(Neved): Halló?

Én: (Neved) , te vagy az?

(Neved): Őő igen, és te ki vagy?

Én: Louis.

(Neved): Tomlinson?

Én: Pontosan.

(Neved): Honnan van meg a számom?

Biztos voltam benne hogy ha kimondom Niall nevét, le fogja rakni a telefont.

Én: Háát...én egy varázsló vagyok, nem tudtad?

(Neved): Ha-Ha *mondta gúnyosan* Miért hívtál?

Én: Csak úgy felhívtalak mert olyan kedvem volt és mert... *hadartam bele a telefonomba*

(Neved): Mit szeretnél Louis? *emelte fel a hangját*

Én: Jó...Beszélnünk kéne.

(Neved): Miért? Miről?

Én: Csak kell és kész. Most hol vagy?

(Neved): Ma biztos nem tudunk beszélni!

Én: Akkor holnap?

Csönd lett.

Én: Itt vagy?

(Neved): Igen. Holnap talán beszélhetünk...

Én: Szuper! *vágtam közbe*

(Neved): De csak LEHET!

Én: Jó jó, akkor mikor és hol?

(Neved): Nem tudom...Mondjuk 11-kor?

Én: Okééé... és hoool? Érted menjek?

(Neved): Az jó lenne.

Én: Oké, akkor majd felhívlak. Majd megírod üzenetbe, hogy hol vagy?

(Neved): Igen. Akkor holnap. Szia Louis!

Én: Akkor holnap... Szia (Neved)!

Leraktam a telefonomat. Ekkor vettem észre magam. Fülig ért a szám, és vagy tízszer körbesétáltam a szobát. Miért viselkedek így? Gondolatmenetemet Harry zavarta, aki betört a szobámba és rám ugrott.

Harry: Vacsoraaa!!

Louis: És ezért rám kellett ugranod?!

Harry: Te is így szoktad....

Igaza volt, én is így szoktam. De most valahogy nem ott járt az eszem. Lelöktem magamról és elindultam az étkezőbe. Amikor leértem, már mindenki az asztalnál ült, kivéve engem és Harryt. Ledobtam magam a Zayn melletti székre, és kíváncsian néztem, hogy mi lesz a vacsora, amikor Niall termett előttem.

Niall: Na, hogy ment?

Én: Mi?

Niall: Hát a telefonálás te hülye! *mondta röhögve*

Én: Ja aaaaz....nem vette fel...

Niall: Gondoltam... Nem baj haver, köszi hogy megpróbáltad!

Én: Nincs mit.

Mi a francért hazudtam neki?! Miért nem mondtam meg hogy igenis felvette és holnap találkozok vele?! Valószínűleg azért mert nem akarom, hogy tudja... De miért? Úgyse fog semmi sem történni.... Nekem az a feladatom, hogy összehozzam ŐKET, nem pedig engem és... Szent szar!! Azt hiszem kezdek beleesni (neved)-be....

6. fejezet - Vita

Sziasztok! Túl vagyunk a 3500 megtekintésen és 23 rendszeres olvasó van....ez hihetetlen! Köszönöm a visszajelzéseket, igazán jól esik! Szeretném, ha most is elmondanátok a véleményeteket, és nem muszáj csak a pozitívat! Jó olvasást! :)

-----

Szomorúan eltávolodtál Nialltől. A kezedbe vetted a telefonod és megnézted hogy ki hív. Anya.

Te: Anya, mit akarsz?!

Anyukád: Először is hol a szarba vagy már megint?! Másodszor, hogy beszélhetsz velem ilyen hangon? Rohadt nagy bajban vagy kislá....

Te: Egy barátomnál vagyok. Nyugi, nincs semmi bajom.

Anyukád: Gyere haza! MOST!

Te: Nem.

Anyukád: DE!

Te: Nem!

Leraktad a telefont. Egy percig csak bámultad a kijelzőt, majd mérgesen nekivágtad a párnának. Niall odament mögéd, átölelt és elkezdte puszilgatni a nyakad.

Niall: Mit mondott anyukád?

Te: Azt hogy menjek haza...*mondtad olyan gondterhelten amennyire csak lehetett*

Erre Niall abbahagyta a puszilgatást, megfordított és a szemedbe nézett. Láttad a szemében, hogy megijedt hogy elmész.

Niall: És... elmész?

Elmosolyodtál és megcsókoltad.

Te: Dehogy megyek te kis butus!

Újra elkezdtetek csókolózni, de Niall nem bírta ki szó nélkül. Eltolt magától.

Niall: Ezt nem teheted!

Te: Mit? Nem csókolhatlak meg?

Niall: Nem szegülhetsz így ellen a szüleidnek miattam! Nem akarom elszúrni az életed!

Te: Elszúrni?! Te tetted tökéletessé!

Niall: Tényleg? Akkor miért nem vagy hajlandó beszélni a szüleiddel? Nem hiszem, hogy az normális, hogy egy 17 éves lány elmegy otthonról szó nélkül és...

Te: Nem akarod, hogy itt legyek? Mert akkor azt mondd!

Niall: Dehogynem akarom! Hidd el, per pillanat legszívesebben csak csókolnálak, de....úgy érzem....hogy a családi gondjaid miattam vannak!

Elkezdtetek kiabálni.

Te: És? Egyszer úgyis kitörtem volna! Te csak elősegítetted. És én boldog vagyok veled!

Niall: Hiszen csak két napja ismersz! Nem tudsz rólam semmit!

Ezek a mondatok szíven ütöttek. Elkezdtél könnyezni.

Te: Tudtam, hogy hiba volt! Hogy túl jó hogy igaz legyen!

Niall: Mi...?

Te: Most elmegyek...

Elindultál az ajtó felé, de Niall megragadta a kezed...

Niall: Ne menj el! Nem azért mondtam...

Te: De. Elmegyek. De ez téged miért zavar? 'Hiszen csak két napja ismersz!!'

Niall: Ne szórakozz már...

Kibújtál a kezei közül és sírva kimentél az ajtón. Még emlékeztél, hogy merre van a kijárat, úgyhogy arra vetted az irányt. Niall sokkolódva állt a szobájában aztán észbe kapott, hogy utánad kéne mennie. Elkezdett rohanni utánad, de túl késő volt. Te már elmentél.

*Niall szemszöge*

Hogy lehetek ekkora idióta? Hogy hagyhattam elmenni? Pedig én vagyok az a fiú, aki mindig megvédi a lányokat a bunkóktól... És most én voltam a bunkó. Hogy mondhattam neki azt hogy nem is ismer?! Ő ismer a legjobban! Igen, akármilyen fura, két nap után teljesen kiismert. És szerintem én is tudok mindent róla. Most mennyire utálhat...ő mindent megtett, csak hogy velem legyen, én meg így megsértem. Kb. 20 perce ment el, és nagyon aggódok, hogy merre lehet. Nem hiszem, hogy hazament, mert mondta, hogy nem mer hazamenni. Megértem, hogy miért. A szülei irtóra zabosak rá....miattam. Ezt sosem fogom elfogadni.... Fel hívom. Most!

Hangposta. Megpróbálom még egyszer....megint. Mi van ha történt vele valami? Vagy ha lemerült a telefonja és eltévedt? Mi van ha valami alkoholista elkapja? Bár az nem valószínű, mivel kb. 2 óra körül lehet... De miért gondolok ilyenekre?! Valószínűleg csak le akar rázni, ezért kikapcsolta a telóját...

A nappaliban bámultam a kikapcsolt Tvt, amikor hirtelen valaki rám ugrott.

Én: Louis, t idióta hagyjál már békén most!

Louis: Mi a baj Nialler? És hol van az a csinos csaj akit hazahoztál?

Én: Épp ő a baj. Én amúgy (neved)nek hívják!

Louis: Tudom. És ő mért baj? Nem tetszik vagy mi....

Én: Dehogynem tetszik! Nagyon is! Csak...elszúrtam.

Louis: Hogy hogy?

Én: Nagyon megsértettem és elment. És valószínűleg nem jön vissza, amit teljesen megértek azután ahogy viselkedtem vele.

Louis: Várj...mi? Te, Niall James Horan, a legszentebb csajozó megsértett egy lányt?!

Én: Ezt mondtam....nem tudsz komoly lenni! Nagy gázban vagyok, és te azonnal piszkálsz ahelyett hogy segítenél!

Louis: Bocsi... nagyon tetszik, ugye?

Én: Leírhatatlanul.

Louis: Akkor bízd ide. Majd én megoldom a bajod!

5. fejezet - A ház

És itt az ígért dupla rész :) Remélem tetszik :)

----

Amikor bementetek a hatalmas házba lesokkolódtál.

Te: Niall...ez....gyönyörű!

Niall: Hát, nem az én érdemem de köszi.

Niall körbevezetett a földszinten. Volt egy hatalmas nappali, fehér falakkal és halványzöld bútorokkal. Túl rendes volt, úgyhogy tudtad, hogy nem gyakran használják ezt a szobát. Volt egy ebédlő, ahol már nagyobb kupi volt, de ahhoz képest hogy 5 fiú lakik itt, tiszta volt. A konyha úgyszintén. Volt még két fürdőszoba és egy vendégszoba, de azt nem nézted meg alaposabban. A 'túra' végén jöttél rá arra, hogy még nem is láttad a fiúkat.

Te: A többiek merre vannak?

Niall: Fent. Harry valószínűleg még alszik, Louis és Liam videojátékoznak, Zayn pedig... fogalmam sincs.

Te: Akkor felmegyünk?

Niall: Ja, persze.

Felmentetek a lépcsőn és egy széles folyosóra érkeztetek.

Niall: Mondom sorban. Az az ajtó Liam szobájába vezet, mellette Zayné, utána Harryé, Louisé és az enyém. Ott szemben pedig a játékterem van. Ott van most Liam és Louis. És talán Zayn is.

Nem tudtam, hogy melyiket akarod előbb csinálni. Megnézni a kedvenc fiúbandád tagjainak a szobáját, vagy találkozni velük. De Niall eldöntötte helyetted. Olyan, mintha olvasná a gondolataidat.

Niall: Gyere, köszönjünk be a fiúknak, utána megnézzük a szobáikat, oké?

Te: Jól van.

Bementetek az említett játékterembe, ami tele volt szeméttel, ruhával, mindennel. Na ez már hasonlított arra a képre, amit te képzeltél a fiúk házába. Volt ott minden. PlayStation, Xbox, Wii, minden. Louis és Liam éppen a FIFA 2012-vel játszottak, és Zayn pedig nézte őket. Szóval itt van Zayn.

Niall: Sziasztok srácok! Hazajöttünk!

Liam: ...tünk? *ekkor hátrafordult és megpillantott téged* Szia (neved)! Jó újra látni!

A nevedre Zayn felkapta a fejét.

Te: Sziasztok! Titeket is jó újra látni! Hogy megy a játék?

Louis: Szuperül. Vezetésre állok!

Zayn: Dehogy állsz vezetésre Lou! Amúgy hogy vagy (neved)?

Zayn feltűnően flörtölt veled, de ez nem tűnt fel Niallnek. El volt foglalva a játékkal. Leült a fiúk mellé és elkezdett játszani.

Niall: Érezd magad otthon!

Leültél az egyik sarokban lévő kanapéra és figyelted a játékot. Zayn leült melléd.

Zayn: Szóval hogy vagy?

Te: Jól köszi. És ti?

Zayn: Mi is megvagyunk. Tudod...Niall folyamatosan rólad beszél.

Még mindig flörtölt veled, ami egyszerre esett jól, és éreztél bűntudatot. Mivel a bűntudat erősebb volt, ezért próbáltad visszafogottan leállítani.

Te: Tudod, Zayn, szerintem nagyon helyes vagy, de én most Niallel vagyok.

Zayn: Jaj, nehogy félre érts! Megértem, hogy Niallel vagy. Ő gyorsabb volt...

Te: Mi?

Zayn: Semmi....

Összezavarodtál, de mielőtt kérdezhettél volna valamit, Zayn felállt és átment a fiúkhoz. Ekkor Harry besétált a szobába, félkómásan, egy szál alsógatyában. Ledobta magát melléd, de még nem nézett fel.

Harry: Jó reggelt fiú...*felemeli az fejét* MI A SZAR? Mi a... Szia (neved)!

Harry megragadta a mellette lévő párnát és próbálta eltakarni a testét vele.

Te: Szia Harry!

Ekkor Niall észbe kapott, hogy körbe kéne mutatnia a szobákat, úgyhogy lerakta a kontrollert és otthagyta a fiúkat. Először Louis szobáját mutatta meg. Szépen volt berendezve, egy nagy szoba, középen van egy franciaágy, a falnál pedig szekrények és egy kanapé. Utána Harry szobáját néztétek meg. Látszott rajta, hogy most kelt fel, mivel az ágynemű a földön volt. Zayn szobája egyszerű volt, nem volt benne semmi olyan, amit az ember különösnek tart. Liam szobájában az volt a vicces, hogy néhány bútorra matrica volt ragasztva. Valamelyikre egy teknős, valamelyikre egy Batman-jel, stb. És most jött a nagy pillanat. Már csak egy szoba volt hátra. Niall szobája.

Amikor bementetek, Niall azonnal bevetette magát az ágyába, te pedig körülnéztél. A fal fehér volt, de tele volt rakva képekkel. Gyerekkori fotók, poszterek. Az ágya rendbe volt rakva, de a földön láttál egy csomó ruhát. Kérdőn néztél Niallre.

Niall: Jól van na...gyorsan kellett választanom reggel hogy mit vegyek fel, és nem volt időm visszapakolni...

Nevettetek, odamentél az ágy széléhez, Niall felült, majd mélyen egymás szemébe néztetek, és megint érezted, hogy mi fog történni. Niall magához szorított, és elkezdtetek vadul csókolózni. Te rávetetted magad, ő pedig simogatta a feneked. Nem gondoltad volna, hogy Niall ilyen is tud lenni, mert te eddig azt hitted, hogy Niall félénk a lányokkal. De most egyáltalán nem volt az. Még jobban hozzád bújt, fetrengtetek az ágyában, amikor megcsörrent a telefonod...

4. fejezet - Családi gondok

Sziasztok! Tudom , hogy úgy volt hogy tegnapra hozom, de elment a net :/ De most itt van az új rész remélem tetszik :) Ja igen, jelezzétek egy megjegyzéssel :)) Jó olvasást :)

UI.: Túl vagyunk a 2300 megtekintésen és 10 rendszeres olvasó van! :) Köszönöm :)

-----

Amikor hazaértél, az a látvány fogadott, hogy a szüleid ijedten telefonálgatnak. Amikor megláttak, mindketten eldobták a telefont és odasiettek hozzád. Elkezdtek ordibálni.

Anyukád: Hála a jó istennek, itt vagy.

Apukád: Mi a szar csináltál ?? Hol és kivel voltál?? Mért nem hívtál?

Anyukád: Mit képzelsz magadról? Halálra aggódtuk magunkat!

Apukád: Válaszolj ha kérdezlek! Hol a rohadt kur...

Te: Hagyjatok már basszus!

És ekkor fogtad a magad és elsétáltál mellettük.

Apukád: Told ide vissza a pofád, kisasszony!!

Te: Nem.

Besétáltál a szobádba, magadra csuktad az ajtót és felvetted a fejhallgatódat. Nem akartad, hogy ezt a tökéletes napot elrontsák az idióta szüleid. Még mindig hallottad, hogy dörömbölnek az ajtódon, de kicsit sem érdekelt. Kicsit büszke voltál magadra, mert ilyet még sosem csináltál. Még sosem álltál ellent ennyire a szüleidnek. És jól érezted magad.

*Másnap reggel*

Korán felkeltél, mert éhes voltál, mivel nem vacsoráztál. Az este hátra lévő részét zene hallgatással töltötted és ki sem mozdultál a szobádból. Most reggel pedig úgy kellett kiosonnod, hogy a szüleid ne ébredjenek fel. Mert akkor jönne megint az ordítozás...

Kimentél, megfogtad az első ehető dolgot amit találtál és visszamentél a szobádba. Megetted a kétszersültet, és ekkor úgy döntöttél, hogy elmész sétálni. Gyorsan fölöltöztél, és már mentél is. Biztos voltál benne, hogy az hogy reggel szó nélkül elmész otthonról csak olaj a tűzre, de totálisan nem érdekelt. Sétálgattál össze-vissza a városban, és kimondottan élvezted a csendet és nyugalmat. És ekkor megcsörrent a telefonod. Ismeretlen szám.

Te: Halló, itt (neved) beszél.

Niall: Szia (neved), itt Niall. Niall Horan.

Te: Úristen, szia! Hogy vagy?

Niall: Jól, és te?

Te: Én is köszi. *és ez, a családi gondok ellenére is igaz volt*

Niall: Mit csinálsz most? Ugye nem ébresztettelek fel?

Ekkor ránéztél az órádra. Reggel 9 óra volt.

Te: Igazából most éppen sétálgatok.

Niall: Mi? Tényleg?

Te: Igen, kitisztítom a fejem...

Niall: Mert mi történt?

Te: Hát tudod egyrészt tegnap megismertem a leendő férjemet...

Niall: Kit? *mondta féltékenyen*

Te: Téged te majom! *nevettél bele a telefonba*

Niall: Jaaa... és ez baj?

Te: Nem, sőt...

Niall: Akkor miért vagy szomorú?

Te: Ááá, ezt nehéz így telefonba elmondani...

Niall: Akkor találkozzunk valahol! Éhes vagy?

Mivel 4 darab kétszersülttől nem laktál jól, ezért azonnal rávágtad.

Te: IGEN!

Niall: Szuper, mert én is. Most a város melyik részén vagy?

Pontosan tudtad, hol vagy. A HOLLYWOOD felirat közelében. Azért mentél ide, hogy felidézd a tegnapi kellemes élményeket. Amikor elmondtad Niallnek hol vagy, nevetett egy nagyot, majd közölte, hogy maradj ott ahol vagy mert odamegy hozzád.

***

Kb. 10 perc múlva megpillantottad Niallt az egyik betű mögül jőve. Egy gyengéd csókkal köszöntettétek egymást, megfogta a kezed és elindultatok a város felé.

Niall: Olyan gyönyörű vagy reggel is!

Te: *elpirulsz* Köszi! Szóval mi a program?

Niall: Gondoltam mivel mindketten éhesek vagyunk, ezért elmehetnénk reggelizni...

Te: Ah, de jó ötlet! De...nincs nálam pénz.

Niall: És? Úgyis én fizetek!

Nevettetek és Niall vezetésével elmentetek egy étterem-szerűségbe. Megreggeliztetek, Niall gofrit kért, te pedig palacsintát, de végül Niall ette meg majdnem az összeset. Nagyon sokat beszélgettetek, már mindent tudtatok egymásról. Reggeli után sétáltatok egy nagyot, és még tovább beszélgettetek. Elmesélted neki a családi drámát, és hogy most nagyin nincs kedved hazamenni, mert valószínűleg ordibálás lenne, és életed végéig nem mehetnél sehova...Ekkor Niall szeme felcsillant.

Niall: Szóval nem szeretnél hazamenni?

Te: Háát nem nagyon....

Niall: Akkor nincs kedved eljönni hozzánk?

Te: Mi?

Niall: Tudod, a házunkba... nem úgy értem, hogy odaköltözni, csak most délutánra...

Te: De zavarni fogok...

Niall: Dehogy fogsz zavarni! A fiúk is nagyon megkedveltek. Örülnének ha átjönnél, de főleg én!

Te: Jó, szívesen átmegyek, de csak akkor, ha nem zavarok.

Niall: Akkor gyere.

Elindultatok a fiúk háza felé, ami (meglepően) nem volt messze. De a kapuban megtorpantál.

Niall: Mi a baj megint?

Te: Semmi, csak tudod én nem vagyok ilyen.

Niall összezavarodott.

Te: Mármint nem vagyok...rossz. Én mindig is anyuci és apuci áldott jó kislánya voltam, most meg bezárkózok és elmegyek egy fiú házába úgy hogy azt se tudják hol vagyok? Ez nekem új.

Niall: Ha szeretnéd, haza vihetlek...

Te: Dehogyis! Imádom az új énem! Nem érdekel, hogy mások mit gondolnak, és ez annyira jó! És ezt neked köszönhetem.

Niall: Azt köszönöd nekem, hogy beleviszlek a rosszba? Uh, úgy érzem, hogy a szüleid sosem fognak engem kedvelni...